Hogy kell/lehet ilyenkor viselkedni? Nagyon nem tudok mit mondani.

Ez egyszer úgyis befog következni:S sajnos.

Ilyet ne mondj neki hogy minden rendben lesz,szerintem úgy még rosszabb lenne.

Legyél nagyon együtt érző,hagy érezze vagy vele vagy.Az életnek akkor is menni kell majd tovább,ha ők nem lesznek.Ilyen ez az élet:S:(

Bármennyire sajnálatos dolog, az ember 80 éves kora körül nagyjábó leéli az életét. A hetven fölötti éveket már ajándékként kell értékelni.

Ezt a tényt el kell fogadni a párodnak és fel kell készülnie arra, ami bármikor bekövetkezhet.

Bocs Kérdező...

Te a pár melyik nemét képviseled?

A párod hány éves?

Üdv: MPM29F

Ez igaz, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a fiúk többnyire sokkal gátlásosabbak, mint a lányok. Sokkal nehezebben nyílnak meg belsőleg és sokkal nehezebben is dolgozzák fel a problémákat ellenben a lányok ebből a szempontból erősebbek, strapabíróbbak.

Mi srácok sokkal másképp látjuk gyakran ugyanazt, amit ti csajok, ez univerzálisan minden témánál így van. Ezért nem mindegy, kivel beszélek és kiről van szó.

Hogy néz ki most a helyzet?

Ha nem indiszkrét a kérdésem, mi a baja a két nagyszülőnek külön-külön?

Az orvosok mit mondanak a nagypapa állapotáról? Mennyi remény van arra, hogy még ki fog-e tudni jönni a kórházból? Vagy abszolút a halálán van?

Próbáltál már a lehetőségekről beszélni vele? Szóba került esetleg az, hogy... mi van akkor, ha a papa tényleg meghal?

Kimondta (verbálisan és egyértelműen) valamelyikőtök a beszélgetés során azt, hogy "lehet, hogy most meg fog halni?"

Szokott ill. tud-e a párod sírni? (Nem szégyen, csak azok hiszik ezt, akik legbelül bezárkóznak.) Volt már rá precedens, hogy előtted elsírta magát?

Igazad van! Ebben a témában nem lehet JÓT ill. JÓL kérdezni. Képtelenség, és én ezt nagyon jól tudom, hisz nekem is meghalt a nagyapám, igaz nem mostanában. De előtte nap remegtem, mint a kocsonya, csak ...nemistudom... éreztem egy jelet legbelül, hogyha nem hívom fel azonnal, egész életemben bánni fogom. Felhívtam. Lelket öntöttem belé. A hangja alapján már félig-meddig a másvilágon volt, némiképp félrebeszélt, de 10 perc beszélgetés után, mintha visszatért volna a Földre, és ez megnyugtatott, hogy aznap... életében talán utoljára még hallhatom a hangját egy félórán xtül, és tudom, hogy életben van.

Még 3/4 napot élt, utána elment közüllünk. Halála délelőttjén még vmennyire magánál volt, amikor a pap náluk járt, hogy feladja rá az utolsó kenetet. Utána röviddel ismét elkezdett félrebeszélni... és... ;'-(

Ha a sírjánál vagyok, ma is ugyanaz előtör belőlem könnyeimen át, uazt érzem, mint amikor meghalt... a betöltetlen űrt... a szeretethiányt. A párod is ettől retteg most, hogy mindezt elveszítheti egy általa nagyon szeretett személyben.

Tudom mit él át a párod és az ő esetében magamból indulok ki (én is bezárkózó típus voltam...) Ennek megfelelően is próbálok tapintatos lenni a kérdéseim feltevésénél, de segíteni minden esetben csak úgy lehet, ha arra is rákérdezek, ami esetleg kellemetlen/kényelmetlen. Ha legalábbis használható választ szeretnél, akkor ezt meg kell kockáztatnod...

Üdv: MPM29F