Alkoholista apával mit lehet kezdeni?

Üdv! Az én apám is alkoholista volt, sajnos már nem él. Talán minden másnap berúgott kb., de annyira hogy nem tudott megállni a lábán. Nagyon haragudtam rá, kerültem olyankor, sőt még bántottam is, persze nem ököllel. Nem volt erőszakos, olyankor átölelte volna a világot is, óriási volt a szíve, amit a kezébe vett az "arannyá" vált.

Amit akarok "mondani", hogy ez mellett nagyszerű ember volt és minden egyes alkalmat bánok ( a könnyeimmel küszködöm most is ), amikor ott hagytam vagy bántottam olyankor! Az igazság az, hogy nem is veszik komolyan az ilyen embert már akkor se, ha józan. Ezt bánom rohadtul, hogy utóbb akkor is hátat fordítottam neki, amikor józan volt. Borzasztóan hiányzik, és hiányolom azt az időt. De tudom , hogy ez a vonat már soha nemtér vissza.

Nagyon nehéz dönteni ilyenkor....

Miert alkoholista? Mi elol menekul? Tok mindegy hany evesek vagyunk mi mindig gyerekek maradunk. Meg 40-50-60 evesen is a szuleinkre nezunk ha valami problemank van a gyerekeink meg rank es halvany gozuk sincs hogy halvany gozunk sincs.

Mi van apaddal hogy alkolba menekul? Lenezitek? Nem szeretitek? Durvan bantok vele? Nem koszonitek meg neki ha valmit hoz vagy csinal nektek? Miert erzi maganyosnak magat? Mit tudnal tenni hogy feladja?? Vagy miert nem csinal mar valaki valamit?? Csinalj valamit hatha feladja. O is csak gyerek. Orul dolgoknak, bosszus dolgok miatt. Kivancsi dolgokra epp ugy mint te. Az agyunk mindig gyerek marad.

Ez nagyon nehéz helyzet. Az életemben két ember volt alkoholista: az egyik az apám, a másik a szerelmem. Persze, az alkoholizmus mögött valóban valami lelki, pszichés probléma áll, melynek az alapja vagy a család vagy a munkahely, no meg sok más is.

Egy baj van csak, de az viszont nagy. Amíg az alkoholista nem ismeri el, hogy alkoholista és beteg, amíg ő nem akar segítséget kérni vagy kapni, addig a környezete állhat a feje tetejére is, akkor se sikerül a hóna alá nyúlni. Sőt, némelyik alkoholistából kifejezetten agressziót vált ki, ha szembesítik ezzel a ténnyel. Intelligencia és lelkierő kell ahhoz, hogy ezt beismerje, és orvoshoz forduljon. Sohase fog ebből kigyógyulni, csak leállhat az alkohollal, de bármilyen trauma újra az ivásra késztetheti. Azt se egyszerű ám beismernie, hogy esetleg neki kellene menekülnie a családjától, újra kezdenie az életét, mert az a helyzet teszi alkoholistává, amiben él. Nemcsak az érintett családnak kellene elfutnia, hanem neki is, minél távolabbra. Ez mindkét félnek nagyon nagy kudarc, amit túlélni, amin túllépni kegyetlen feladat. Ha meg nem próbál az ember segíteni, ha feladja, mert reménytelennek látja a dolgot, marad a lelkiismeret-furdalás. Mégis, mi lett volna ha...

Én továbbra is azt mondom, hogy ha valaki alkoholista lesz, az örökletes is lehet. Emellett valóban hat rá a környezet is, hiszen minden környezet nevel. De érdekes módon, az is lehet alkoholista, aki akár gyerekkorától elítéli az alkoholistákat.

Mindenkit érhet krízishelyzet. Van, aki depressziós lesz, van, aki agresszív, van, aki tettlegesen önmaga ellen fordul. De az alkoholizmusra hajlamos embernél már megvannak azok a tapasztalatok (rejtve vagy emlékekben), hogy hogyan lehet a legkönnyebben megszabadulni (pillanatnyilag) a gondoktól. Azt az utat látja meg, amit az öröklés révén vagy a tanulással magával hozott.

Szerintem az alkoholizmus a pozitív motiváció hiányára vezethető vissza, illetve emiatt aktivizálódik.

Az alkoholista tudja, hogy nem szabad innia. De amíg nem vallja be, hogy alkoholista, addig valóban nem lehet rajta segíteni. A segítségnek kívülről kell jönnie. A családtag nem tudja megoldani a helyzetet. A családtag (al anon) csak azt tudja tenni, hogy nem takargatja a bajt (társfüggőség), de ugyanakkor biztosítja a beteget a szeretetéről. Mert ha ez utóbbi nincs, akkor még azt a motivációt is elzárjuk tőle, hogy ha változtat az életmódján, akkor bármikor visszajöhet.

Szerintem ez egy olyan kérdés, amit legalább 30 oldalon keresztül lehetne részletezni, így nem is tudok erre mit válaszolni. Dr. Zacher Gábor szerint az 1 millió alkoholista országa vagyunk, azaz durván minden 10. magyar alkoholista. Ez elég sok családot érint, többek között az enyémet is. Apai részről szülő, nagyszülő, anyai részről nagyszülő, illetve egy unokatestvérem is iszik. Én az a nagyivó kategória voltam, hétvégente, két hétvégente elmentünk a szomszéd városba a cimboráimmal berúgni, mindig valami szórakozóhelyre. Már 2 éve nem voltam részeg, ennyi idő alatt egy feles pálinkát ittam, mert egy kollégám nem tudtam magamról levakarni, annyira kínálgatta. Egyébként az ilyen kínálgatós meg erőlködős ember is kezdő alkoholista, sőt, kifejezetten zavarja az ilyeneket, ha valaki nem iszik a környezetükben.

Szóval a kérdésed elég hosszú történet. Nem tudom hány éves vagy, nagyon kevés infót adtál meg, jóformán semmit, tehát feltételezem, hogy valami lényeget vársz. Lehet az a legjobb megoldás, ha semmit nem kezdesz vele. Sajnos az alkohol egy kemény drog, nem lehet róla csak úgy leszállni, bár van olyan is akinek ez sikerül egyből, de nagyon sokan visszaesnek. Fizikai függőséget okoz. Amikor jön az elvonási tünet, általában nem is ő van ott. Gátlástalanná válik, megakarja kapni az adagját. Agresszív lesz. Az alkoholista egyébként csak egy dologra vágyik, hogy vele foglalkozzanak. Nekik kell leülniük és elgondolkozni azon, hogy mit akarnak az életükkel kezdeni, nem pedig a gyereknek. Ha tudatosan pusztítja és építi lefelé magát, akkor mit vár? Persze az, hogy valaki alkoholistává válik általában társadalmi probléma is. Vannak nemzetek, ahol sok az alkoholista, megint más nemzetek, ahol nincs, vagy kevés. Na meg vannak a klasszikus személyes problémák. Kisebbségi komplexus, önbizalomhiány, rossz gyerekkor, minden bánatra megoldás az alkohol. Benyomsz 1-2 felest, utána tökre feloldódsz, elmúlik a feszültség, minden hullámzik, eufórikus a hangulat. Csak aztán elveszíted a kontrollt és nincs megállás. Ugye van a két véglet, amikor valaki vagy iszik, vagy nem. Az előbbiek nem is tudják megállni 2 pohár bornál/sörnél/felesnél, így általában ha buliban vagyok, akkor én is nehezen, ezért nem is iszom. Mondják, hogy az alkoholizmus bizonyos génállománnyal rendelkező embereknél gyakoribb, így valószínűleg én is érintett vagyok a kockázatban. Csak az a gond a szesszel is, hogy előbb-utóbb kijózanodsz, aztán ugyanúgy visszajön a feszültség, a szorongás és a társai.

Ha együtt élsz vele, az gáz. Én is együtt élek még az enyémmel, de nem befolyásolnak a szokásai, anyagilag majdnem független vagyok a munkám révén. Ha meg már nem élsz vele együtt, akkor könnyebb a helyzeted. Esetleg amit még javasolni tudok. Vagy írj neki egy levelet amiben leírod őszintén azt amit érzel vele kapcsolatban, vagy pedig elmondod neki. Pl. elszomorít, hogy látod ahogy tönkreteszi magát és egy lassú öngyilkosság felé halad. Bízol benne, hogy talpra fog állni, de ehhez neki kell tennie. Ha nyitni akar feléd, akkor nyitni fog.

Azt viszont nem szabad vele éreztetni, hogy ő más, meg nem szabad megalázni. Az ilyen emberek amúgy is gyűlölik saját magukat, főleg a függőség miatt, na meg van ott a háttérben önbizalomhiány is bőven. Mivel fizikai a függőség, így már nem is tudja sokszor kordában tartani azt. De van erről az interneten rengeteg cikk, javaslom a www.google.com használatát, pl. "alkoholista a családban" kifejezésre rákeresni.

[link]

17-es orig szövegéhez: szerintem tévesen hiszed, mert az alkoholizmus nem öröklődik, erre való hajlam nincs a génjeinkben. Ellenben, nagyban rásegít a családban, rokonságban előforduló alkoholista, vagy a családban uralkodó légkör, ahol - ahogyan a 19-es írja -, látja az egyik, hogy ha a másik berúg, elfelejti a problémái nagy részét és "rózsaszínben" látja a világot. Örülök neki, hogy sem a családomban, sem a rokonságomban nincs alkoholista. Ez nem azt jelenti, hogy alkalomadtán nem fogyasztunk némi alkoholt.

Több embert ismerek, akik erős akarattal, esetleg szakemberek segítségével, leszoktak a mértéktelen alkoholfogyasztásról, sőt - teljesen absztinensek -, mert tudják, hogy akár egy pohárka is újra visszaállíthatja az áldatlan helyzetet. Állítom, hogy ismerek ilyen absztinens embereket.