Ebben a helyzetben hogy közöljem tapintatosan, hogy nem akarok többet menni?

A barátommal másfél éve vagyunk együtt, mindketten szülőktől távol, külön élünk, heti többször alszunk egymásnál, nem tűnt ilyen igénytelennek.

A családjával korábban már találkoztam, de sosem az otthonukban. Egyszer esküvőn voltunk egyik rokonuknál, illetve tavaly együtt nyaraltunk, most decemberben együtt síeltünk. Két hete voltam először náluk. Jól szituált emberek, jól fizető állással.

Beléptem hozzájuk és nem hittem el a körülményeiket. Nem akarok álszent lenni, nálam is van, hogy elmarad a felmosás, van, hogy a tiszta ruhák nem kerülnek a szekrénybe, stb.

De náluk konkrétan ösvények voltak a járólapon, a sarkokban, falaktól, bútoroktól számítva pár centis sávban fekete trutymó állt. A wc lekakálva épp nem volt, de a húgykő vastag rétegekben állt a beakasztós wctisztító kosarán is- nem tudom, hány hónap kell ehhez.

A konyhában a két palotapincsi edénye bevágva az asztal alá, az aszpikos konzervet kiöntötték az állatok, ragadt ( beleléptem) és ott terjengett az állott kutyakaja szag, miközben vacsiztunk. ( emellé egyik kutya kb 7-8 kiló, amúgy is rövidorrú fajta, ez konkrétan hörgött- szörcsögött egész végig, kb mint valami cuppogós horrorfilm hangeffektje.)

Emellé volt nagyjából 30 fok bent.

A szobában a lepedő sárga- szürke volt és akkora por állt mindenen, hogy éjjel nem kaptam levegőt.

Párom most kitalálta, szombat-vasárnap menjünk le megint.

Ők vannak otthon, így jó képet vágtam hozzá, de többet nem szeretnék ott aludni.