Ti hogy látjátok ezt?

18 éves vagyok, a szüleimmel élek még. A szüleimnek a kezdetektől labilis a kapcsolata. Szorongó vagyok nagyon, és szakemberek szerint ezt az okozta, hogy sosem volt itthon biztonságérzetem. 30 éve vannak együtt, apukám szinte már a kezdetektől ki akart lépni ebből a kapcsolatból.

Mikor megismerkedtek, apának elmondása szerint rögtön megtetszett anya, de csak külsőleg, mert mikor beszélni kezdtek, már nem volt neki olyan szimpatikus. Mégis elérhetőséget váltottak, apa azonban nem akarta keresni. Anya hívta végül, így kezdődött minden. Mikor anya bemutatta a szüleinek később, a nagyszüleim elkezdték ellenezni a kapcsolatukat. Különösen a nagymamám, aki egyértelműen meg is magyarázta, hogy gazdagabb párt képzel el a lányának. Olyan szinten beleavatkozott mindenbe, hogy pszichológushoz kellett fordulniuk segítségért. A nagymamám olyanokat mondott a másik nagyszüleimnek, hogy a cipője sarkát nem törölné a fiukba. Anya sosem védte meg apát, a mai napig ezek miatt is mennek viták. Később mikor én már megvoltam, apa a nagyszülőkhöz vitt, hogy vigyázzanak rám pár órát. Állítólag a nagymamám durván elutasította ezt, és azt mondta, hogy vigyázzanak erre a gyerekre ha már csinálták. Ezt ott előttem.

A nagymamám annyira durva volt, hogy az összes ismerős kezelésre szorulónak tartotta. A pszichológus véleménye az volt, hogy anyának dönteni kell apa és az anyja által kínált anyagi biztonság között, mert a nagymamám anyagilag is uralkodott felettük. Anya azt mondta, hogy ő nem tud dönteni, mindkettőre szüksége van. Ez alapján nem csoda, hogy apa nem érezte sosem igazán, hogy kiáll mellette. Igen ám, de apa is elég érdekes. Azt szokta nekem mondani, hogy annak, hogy ennyi ideje együtt vannak, az az oka, hogy erős a kötelék köztük. Elmondása szerint azért tartott ki anya mellett a nagymamám ellenére is, mert szerette. Ebben csak az az érdekes, hogy mikor anno egy ideig külön voltak anyával, mással járt. Majd nem tudta eldönteni később, hogy melyik nőt vegye el. Egy hónapot kért mindkettejüktől, amit a másik nő betartott, anya viszont hamarabb felkereste. Így anya mellett döntött. Ha annyira szerette volna bármelyiket is szerintem, akkor nem mondott volna olyat, hogy egyiket tisztelni nem tudta, a másikat szeretni. Hiszen egy kapcsolatban mindkettő fontos. Azóta belátja, ezért azt mondogatja, hogy egyiket sem kellett volna elvennie. Ezt én is így látom, na de hogy mondhat valaki olyat a gyerekének, hogy anyádat nem kellett volna elvenni? Olyanokat is vág anya fejéhez, hogy műveletlen, nem tud vele miről beszélni, csak szexuálisan értik meg egymást. Az a gáz, hogy ezt előttem is mondja. Meg azt is, hogy ennél jobban tudna mást szeretni és tisztelni. Persze én ilyenkor azt mondom, váljanak el. Erre apa megsértődik, hogy én elválasztanám őket. Szóval egyszer azt mondja azért tartott ki mellette mert szerette, máskor belátja, hogy nem is illenek össze, közös témájuk sincs.

Az utóbbi időben már napi szintűek a viták, anyának mindenből elege van, mégsem akar sem válni, sem terápiára járni. A pszichológusom családterápiát javasolt, amire anya alig akar jönni. Előttem azt mondja apa tönkretesz mindkettőnket, apának pedig a hátam mögött azt, hogy ők ketten jól meglennének, én teher vagyok. A kétszínűsége nemrég derült ki. Szívem szerint elköltöznék innen, de amíg nem érettségizek és tanulok tovább, addig itt kell maradnom. Sajnos addig még több év van, mivel a szorongásos betegségem miatt többször halasztottam.

Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett. Csak így érthető szerintem. A kérdés az, hogy ti hogyan látjátok az egészet? Segíthet ezen a terápia? Van esély, hogy valahogy javul a helyzet? Őszintén én nem igazán tudom elképzelni, hogy ennyi éves kapcsolat, ahol ilyen problémák vannak, változzon. Mindenesetre kíváncsian várom a véleményeket. Előre is köszönöm!