Gyűlölöm az apámat, csak megkeseríti a már amúgy is szörnyű életemet, szerintetek mit csináljak ezzel az emberrel?

Nos apám világ életében alkoholista volt és agresszív, erőszakos.Mikor Anyukám meghalt visszakerültem ehhez az őrülthöz és azóta egy valódi pokol lett az életem.

Nehéz kiigazodni rajta mert a kedve olyan gyorsan változik mint az időjárás néha kenyérre lehet kenni, máskor meg úgy ordít és olyan mocskosan beszél a saját gyerekeivel, hogy az valami elképesztő.

Őt úgy nevelték, hogy a testvére legyen számára mindig az első és mindenki más csak utána jöhet...

Apám testvére meg a családja, hogy is mondjam nem igazán kedvel minket állandóan áskálódnak kifigyelnek minket az ablakból, nézik, hogy mikor hova megyünk, elég idegesítő mondjuk amikor jövök haza, és keresztapám pont abban a pillanatban lép ki az ajtón, megkérdezi, hogy hol voltam majd bemegy.

Tegnap ezt szóvá tettük apámnak és még azt mondta mi tehetünk róla, teljesen a testvére pártjára állt és minket a saját gyerekeit meg szépen lecse*szte, hogy mit képzelünk magunkról, hogy a testvérét szidjuk...

Azóta bunkó velünk csak kiabál és még a kákán is a csomót keresi.

Úgy szeretnék már ettől a paraszttól elköltözni a lehető legmesszebbre csak félek egy kicsit a változástól.Most olyan szakon tanulok az egyetemen amit nem szeretek olyan jó lenne itt hagyni, és elmenni Pestre albérletbe de attól tartok, hogy nem lennék képes ott eltartani magamat.Aki albérletbe lakik és egyetemre jár, az ő véleményük is érdekelne?Ti el tudjátok tartani egyedül magatokat?

Szeretném élni az életem, úgy ahogy azt én elképzeltem és nem úgy ahogy azt apám szeretné.

Segítsetek adjatok tanácsokat, hogy mit tegyek!