A lányomat a nevemre szeretném venni. Mi kell hozzá?

Amennyiben a kizárólagos gyámja vagy és nem osztoztok a férjeddel a gyámságon úgy csak bekell menetek egy okmáyn irodába és rákérdezni ,hogy mit.

Megjegyezném nem tudom a háttér történetet de 3 éves gyermeknél elég nagy disznóság ilyet csinálni (sértődött bosszú álló hülye pi..csa hatás) várd meg amig 14 lesz és döntse el ő ,hogy felvenné-e a te család nevedet.

Elhiszem ,hogy valószinüleg attól rosszul vagy ha a Vezeték nevét meglátod a férjednek de azért na.

Mit kell itt leszólni rögtön a kérdezőt. Leírta, hogy csak korlátozottan láthatja az apa a gyereket és nem véletlenül. Nyilván meg volt az oka, hogy így döntöttek. Viccből nem szoktak ilyet tenni.

Szóval az az apakép nem biztos, hogy annyira szupert.

Az én apám alkoholista volt, szerencsére elváltak. Kíváncsi vagyok, ki szánnak ilyen apaképet a gyerekének :D

Kérdező: Szerintem a gyámügyet kérdezd meg. Nyilván eddig is volt velük kapcsolatod a felügyeleti jog megállapítása miatt is.

"Kíváncsi vagyok, ki szánnak ilyen apaképet a gyerekének"

Én mindenkinek egy szellemileg és morálisan erős apát kívánok az Apa ugyanis a 'felettes én' a kisgyermek életében.

Utólag már nem lehet ezt megváltoztatni- ez mindenképpen az lesz a gyermeknél. És azzal sem változtatja meg, ha a nevét lecseréli.

Úgy kell választani, közösülni, gyermeket létrehozni, hogy mindez nem egy mókás klubdélutánra szól, hanem egy ember egész földi életére.

Nehéz annak a sorsa, aki morálisan alacsony szintű szülők, egymás ellen acsarkodó szülőkhöz születik, sokkal nehezebb megtalálnia a saját útját az életben, sok erőt és kitartást kívánok azoknak, akiknek ez jutott - mert ideális környezettel és felnőttekkel nevelődve is tragikusan nehéz az emberi lét.

8: Nagyon könnyen általánosítasz. Nem mindenki látja előre a jövőt, hogy milyen lesz a párja, házassága x év után.

És nem, nem lehet tudni mindenkiről, hogy milyen lesz, akkor sem, ha te úgy gondolod.

Én a magam részéről nagyon örülök, hogy elváltak a szüleim. Apaképnek egyáltalán nem tekintem az apámat, nincs miért. Inkább elrettentő példa. Nem utálom, nem nevelt ellene anyukám. Anyukámnak lett idővel új párja, ő valóban olyan volt, akire fel tudtam nézni.

Úgyhogy nem kell leragadni egy rossz házasságban.

A gyereknek sokkal rosszabb úgy felnőni, hogy komoly gondok vannak egy házasságban (pl. erőszak, alkohol) mint elvált szülők gyerekeként.

Nincsenek különösebb gondjaim felnőttként, kiegyensúlyozott és boldog vagyok, család, barátok, munka, minden területen elégedett vagyok.

De persze itt mindenki nagyon okos, és rögtön lenézi azt, akinek nem tökéletesen álomszerűen alakult az élete.