Hogyan lehetne elküldeni?
Nos... Az egész úgy kezdődött hogy a szüleim elváltak. Ezután elköltöztünk,új életet kezdtünk stb... 2 évre rá édesanyám megismerkedett egy pasival (aki ugyan úgy elvált, egyedül élt és 3 felnőtt gyerek apukája). Párszor találkozgattak anyukámmal (ez tartott kb másfél hónapig) és anyukám egyről a kettőre bejelentés és a mi (tesóm és én) beavatása nélkül ideköltöztette. Amikor anyu hazahozta és bemutatta, akkor még este hazament. Viszont egyre sűrübben jött és mára már ott tartunk, hogy életvitel szerüen itt él. Ahogy ideköltözött kis időre rá "elvesztette" az állását és szinte mi tartottuk el. Ez jóformán még mindig így van, csak mostmár van állása.
A lényeg az, hogy minél több ideje lakik itt annál jobban elhiszi, hogy tényleg otthon van és hogy mindent megtehet. Anyumat teljesen befolyásolja, csúnyán/flegmán beszél vele, rendezkedik a házunkban, parancsolgat, üvöltözik hisztiszik és még sorolhatnám... Teljesen elfelejtette hogy itt ő nincs itthon és hogy semmi köze hozzánk. Folyamatosan korlátoz és számonkéri anyukámat (nem is értem milyen jogon). Amikor "hazajön" minden szron kiakad mert ő annyira fáradt, hisz új munkahelye van és meglepő módon ott dolgozni kell. Mellesleg tönkretette már 2 autónkat és idővel anyukámat is tönkre fogja. Pont ez a legnagyobb baj.
Már elmondtuk anyának nem egyszer szépen/normálisan/üvöltve/elmagyarázva hogy ez így nagyon nem lesz jó. Szét fog menni még ez a kis család is ami maradt, és csak élősködik mellesleg a kutyával is szebben beszélünk mint ahogy ő beszél. Ezerszer próbáltuk már megbeszélni anyával, hogy küldje haza, de hallani sem akar róla. Azt hiszi csak azért akarjuk elküldeni mert utáljuk holott csak azért mert nem segít, csak lefele húz. Tönkretesz mindent és mindenkit, de anyu nem veszi észre (vagy nem akarja). Nem szól vissza neki, nem áll ki magáért csak hagyja hogy ez a bolond játsza az eszét. Persze anyu azzal a szöveggel jön, hogy két tűz között van, és hogy neki milyen rossz, de nem gondol bele a gyerekei helyzetébe. Már lassan egy éve lakik itt és szívja a vérünket folyamatodan, én pedig nem tehetek semmit. Nem mondhatok semmit és nem küldthetem el, mert szeretem anyát és tartom magam. De már tényleg elegem van és nem tudom, hogy mit tehetnék. Szerintetek?
Lehet kicsit hosszú és összefüggéstelen lett, ezért bocsi!
15/L
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Alapvetően tévedésben vagy. Ez a pasi anyád élettársa, aki már veletek él.
Tehát bármennyire is nem tetszik, ő most ott van otthon.
Anyád valószínűleg attól fél, hogy ha kidobja, akkor egyedül marad. Azt sem tudhatod, hogy pl. anyagilag mekkora segítség, hogy ott él. Ad bele a közösbe? Ha igen, akkor neked kell megérteni, hogy milyen nehéz anyádnak egyedül felnevelnie titeket. Ha nem ad, akkor viszont erre is hivatkozhatsz, hogy mennyivel nehezebb helyzetben vagytok most, mint nélküle.
Bármennyire is rosszul döntött, de anyád felnőtt ember, neked pedig nincs beleszólásod, hogy kivel van párkapcsolatban. Te nem fogod tudni csak úgy utcára tenni az élettársát. Ha be van oda jelentve, akkor még anyád se.
válasza: válasza:Eléggé fordítva ülsz a lovon.
"szinte mi tartottuk el"
Te kit tartottál el tizenöt évesen? ANYUKÁD tartotta el őt is és titeket is.
Továbbá anyukád autóit rontotta el, itt sem jogos a többes birtokos rag ("tönkretette már 2 autónkat"). Azokban az autókban nincs benne a te pénzed, nem járulsz hozzá a fenntartásukhoz és nem is vezeted őket.
"minél több ideje lakik itt annál jobban elhiszi, hogy tényleg otthon van és hogy mindent megtehet"
Ha anyukád odafogadta, akkor bizony ez neki is otthona! Akkor is, ha nincs tulajdonrésze a lakásban!
Ezzel együtt is, azt gondolom, otthon sem tehet meg az ember bármit, tekintettel kell lennie a vele együtt élőkre.
Mint ahogy azt is inkorrekt és buta húzásnak tartom anyukád részéről, hogy nem beszélgetett veletek arról, hogy itt lakna a barátja, hanem csak úgy odavitte, mintha ti nem emberek, hanem virágvázák lennétek.
Két kamasszal akkor is nehéz az együttélés, ha valóságos szüleik laknak velük születésük óta.
Ennek a fickónak elég rossz természete lehet, bizonyára nem véletlenül ment tönkre a házassága.
Viszont anyukád kap tőle olyat (hogy finoman fogalmazzak: testi örömöket), ami miatt lenyeli a flegmaságát, a parancsolgatását, hogy korlátozza és számon kéri őt.
A következőket teheted: Vagy apukádhoz költözöl, vagy meg kell próbálnotok kialakítani az együttélés szabályait.
Azzal ne foglalkozz, hogy anyukáddal hogy viselkedik. Ha ő ezt elfogadja tőle, akkor ez neki jó. Azt nem írtad, hogy téged és testvéredet korlátozna és számon kérne. Ha valóban nem, az méltánylandó a részéről!
A normális együtt élés alapja, hogy el kell fogadnod: neki is otthona a ti otthonotok. Neki is ugyanannyi joga van bekapcsolni a tévét, benyúlni a hűtőbe és a szó jó értelmében otthon éreznie magát.
Az anyagiakkal (van fizetése, mégis anyukád tartja el) ne foglalkozz. Ez anyukádra tartozik, de rád nem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!