Ti mit szóltok ehhez?

Családomban elég fura nézőpont terjeng. Attól vagy jó és szerethető ember, ha sok pénzed van, amivel a szüleid támogatod. Pl. tesómnak csak 8 általánosa van (11.ben otthagyta a szakközepet) és nem mintha emiatt le kéne nézni, de azóta szabályosan isteníti a rokonság, hogy milyen derék gyerek, hogy dolgozik. Vagy anyám nagynénje, aki mikor megtudta, hogy meghalt apukám, nem azt kérdezte, hogy hogy vagyunk, hanem, hogy mennyibe kerül majd a temetés (és nem azért, mert szeretett volna beszállni a költségekbe).

Gyerekként nem éltünk rosszul, de különösebben gazdagok se voltunk. Tinikoromban anyámék meg a tesóm is vettek fel hiteleket, amiket a mai napig nyögnek. Én már akkor is inkább összespóroltam magamnak nyári munkából meg zsebpénzből az első laptopomra.

Most a párommal a megtakarításunkból vettünk egy lakást, amit fel is újítottunk és van egy autónk is (nem luxus, de egy szép darab). De hát se anyám se a tesómék nem voltak túl lelkesek, tesóm azt se kérdezte meg, hogy hol található a lakás stb. Nemhogy esetleg kell-e segítség a felújításban.

Ő a barátnőjével külföldön van, albiban (másra nincs is pénzük), folyton panaszkodnak, hogy nem jutnak egyről a kettőre, erre 2 éve vettek egy 8milliós audit, persze hitelre (fizetésük negyede erre megy). Az összes ilyen “nagyobb kiadást” mind mind áruhitellel meg hűségszerződéssel veszik (pl. teló, tv stb).

Vagy anyum, mindig panaszkodik hónap elején, hogy már megint bérletet kell vennie. Persze mikor ugyanazt az összeget 3 hetente ott hagyja a műkörmösnél arra nem mondja ezt. Ha sokallja a bérletre a pénzt, akkor minek csináltat műkörmöt? Azon megspórolhatná.

De én ezt annyira nem értem. Párom szerint azért van ez, mert az autót, telefont látják az emberek és elhiszik, hogy van pénzük. De mellette akkor minek megy a sírás, hogy nem jutnak egyről a kettőre, meg hogy szegények nem mernek gyereket vállalni a hitelek meg albi miatt. Itt felénk abból a 8millióból, amit ők autóra költenek már tudnának venni egy szép lakást!!!

Mi sem sírtunk, hogy amíg gyűjtőgettünk a lakásunkra, addig ők Görögországba jártak nyaralni mi meg “csak a balcsira”. Páromnak is van milliónyi álomautója, amiket megvehetett volna a lakás árából, de tudta, hogy a lakás sokkal fontosabb. És attól még mi is tudunk élni, szórakozni, pl. minden héten étterembe járunk meg kirándulni stb, tehát nem vajaskenyéren meg vizen élünk.

És ezt a jelenséget nem csak a családomban látom, hanem sajnos sokfelé. Mi ez?