Miért viselkedik így az anyukám?

Eléállsz, megmondod: anya, sajnálom ami történt, elhiheted én is elmentem volna helyetted sorba állni, de nem lehet, tudod jól. Tudod azt is, hogy nem direkt csináltam, az ember tévedhet, nem szerettem volna nehézséget okozni szándékosan, de ha bármi más bánt téged, légyszíves ne rajtad töltsd ki. Inkább beszéljük meg, csináljunk együtt valamit és meséld el, hátha kitalálunk valamit, de légyszíves emiatt ne engem hibáztass, tényleg sajnálom a figyelmetlenséget, de megijesztes evvel a viselkedéssel és *könnyek* nagyon rosszul érzem magam emiatt és.. *na itt sírhatsz egyet*

Anyád kicsit eláshatja magát, amiért így viselkedett. Át tudom kajakra érezni, az én anyám is szereti rajtam kiélni a hisztijét ahelyett, hogy kinyitná a száját és kinyögné végre mi baja van...

Az én anyum is ilyen volt, folyton üvöltött minden apróságért és képtelenség volt beszélni vele. Amúgy nagyon szeret és mindent megtett értem és a húgomért, amikor még gyerekek voltunk (és tulképp mind a mai napig, pedig mind a ketten 3x) szóval egyszerüen csak ilyen típus.

A te anyud sem hiszem, hogy rosszat akar neked, egyszerüen csak ilyen. Vannak ilyen emberek és hiába próbálsz meg beszélni velük, nem fogják megérteni, hogy az üvöltés nem megoldás.

A lényeg, hogy jól látod, hogy nincs igaza, de próbáld meg nem magadra venni. Majd úgyis lecsillapodnak a kedélyek.

Ez nem biztos, hogy olyan egyszerű, mint elsőnek látszik.

Ez a kulcsa: "...de azért nem kellene úgy tennie, mintha direkt azért kevertem volna az edzőtársam cucca közé a mobilt, hogy neki gondot okozzak."

Ő is tanult viselkedésmintát követ, amit hoz valahonnan. Amiből nem könnyű kilépnie. Tudatosan kellene megtagadnia valamit, amit ő is a saját szüleitől hoz. Lehetséges, hogy őt is szidással próbálták ilyen esetben nevelni. Ezt adja csak tovább. Egyszerűen mondd el neki is, amit idéztem tőled! ("Sajnálom, nem direkt volt, nem téged akartalak bosszantani ezzel stb.")

Van egy olyan megfigyelés is, hogy ilyen esetekben az egyén nem mindig viselkedik felnőttként. Ha gyerekkorában volt egy trauma, amit azóta sem tudott feldolgozni teljesen, például elverték, amikor elvesztett valamit, és ez 6 éves korában történt, akkor jó eséllyel megy vissza az akkori lelkiállapotába, és nem fog úgy viselkedni, mint egy felnőtt. Hanem olyan döntéseket fog hozni, mint egy 6 éves. Olyan reakciói lesznek, mint 6 éves korában voltak.

Nagyon sok veszekedésnek okozója ez a félreértés. Főleg a családon belül. Amikor olyan van szemben, akiről azt hisszük, ismerjük, de aztán teljesen váratlanul másképp kezd viselkedni, mint ahogy várjuk. Akkor lehet ilyenre gyanakodni, és nem arra koncentrálni, hogy milyen sérelem ér minket az adott pillanatban, hanem arra, hogy vajon miért viselkedik így az az ember, aki egyébként szeret minket, és máskor rendes velünk?

Nem azt mondom, hogy neked kellene megoldani az ő problémáját. Dehogy! Ez nem a gyerek dolga. (Ha párkapcsolatról lenne szó, ott inkább felmerülhetne ez.) Csak annyit mondok, jó, ha tudsz erről, mert ilyenkor nem rád haragszik. Hanem arra, aki őt bántotta régen.

Nem mondom, hogy így van, mert nem tudhatom. Csak adtam egy információt, egy lehetőséget, amire esetleg még nem gondoltál...