Kiakadva, kétségbeesve, és nem látom, a kiutat. Nagy lépés, nem kellene felelősnek éreznem magam? Vagy adjak bele mindent?
Édesanyám nem régi halála óta, az amúgy feszült kapcsolat apám és köztem még inkább kiéleződött. Az elmúlt 20 évben gyakorlatilag nem foglalkozott velem, maximum egy veszekedés erejéig. most pedig elvárná, hogy amikor egyedül maradt én ápoljam a lelkivilágát.
Ugyanakkor gyakran csak azért jön oda, hogy valamivel kiprovokálja, hogy megsértődhessen. például tudja, hogy én nem szeretem előre tervezni a napjaim, mert sokszor spontán vagyok. De elkezd kérdezni, hogy mikor mit fogok csinálni, hánytól hányig, és amikor megmondom, hogy nem tudom, elkezd emiatt leszúrni. Ha erre gorombán válaszolok, akkor közli, hogy velem nem lehet beszélni.
Sajnos még itthon lakom, mivel kérdéses volt hogy anyum halála után hogy jön helyre, és a hugomról gondoskodni kell.
Gyűlölök már hazajönni, de az elköltözésen is hisztizik, hogy én miért utálom őt, illetve a háztartást sem tudja vinni, a hugom neveléséről nem is beszélve.
mi a jó büdöset tehetnék???
válasza:a hugom 13.
Valószínüleg részben igazad van, és tényleg szeretetre vágyik. a keménységem pedig a sértettségem miatt van. egy részről, hogy tényleg azóta próbálkozik, mióta anyum meghalt, előtte semmi. illetve de, leszúrás.
a másik, hogy olyan témával jön oda, amiről tudja, hogy mit fogok mondani, mert ezredszerre játsza el. amikor normális és érdeklődő, az oké, akkor tudunk is beszélgetni. de nagyon sokszor pl olyannal hív fel, hogy megfőzze-e nekem az ételt amit utálok, amikor pedig megmondom, hogy nyugodtan, ha szeretnél olyat enni, de én nem szeretem, akkor jön a miért nem és miért nem jó nekem semmi...
válasza: válasza:Szerintem apukád próbálja pótolni anyukádat. Nem tudom, miért nem törődött veled korábban, de az is lehet, hogy úgy érezte, anyukád megad nektek mindent, és neki nincs feladata. És most végre érzi, hogy feladata van. Nekem minden mondatából az jön le, hogy próbál téged vígasztalni, kárpótolni anyukád miatt. Én nagyapámmal voltam hasonlóan, igazából nem is ismertem Mama haláláig. De amint Mama meghalt, emlékszem Nagyapó azt mondta, úgyse jössz te már énhozzám többet. (Mert addig hetente 2-szer mindig mentem a Mama betegsége alatt.) Mondtam neki, hogy de buta vagy...És ugyanúgy mentem 8 éven át amíg csak tehettem Nagyapóhoz is hetente 2-szer. Először nem tudtam, miről fogunk majd beszélgetni. Mindig főzött, de ha tudta hogy megyek, igyekezett mindig kedvemre valót főzni. Igaz, imádta az erőspaprikát, én kevésbé, de a végén megszerettem nagyon:) Mama halála kellett ahhoz, hogy Nagyapámat megismerjem.
Ne lázadj apukád ellen, hiszen ő próbál közeledni.
Amikor az én Anyukám halt meg, én próbáltam a hiányát ösztönösen pótolni apukám felé. Nem tudatosan, de átültem a konyhaasztalnál Anya helyére, elkezdtem főzni.
Nagyapó azelőtt sose kísért ki a kapuig, Mama halála után mindig kikísért. És mindig éppúgy felpakolt kajával, mint annakidején Mama. Innen tudtam meg, mennyire szeret.
válasza: válasza: válasza:csatlakozom azokhoz,akik azona véleményen vannak, hogy édesapád nem rosszindulatból ilyen. Adj egy kis időt neki.
Szerintem is nyitni próbál feléd, csak nem a megfelelő eszközökkel.
Nyilván nem a te felelősséged elsősorban a kettőtök kapcsolata, de próbálj hozzá kicsit türelmes lenni.
Azon viszont gondolkodj el, hogy próbál-e téged ahogy előttem is írták beterelni a "pótanya" és "pótfeleség" szerepbe. Mert ez nem nyilvánvalóan mutatkozik meg nem is a szó szoros értelmében. Apró kis dolgokban. Olyasmiket kér vagy vár el,ami nem egy gyermek feladata (nem az,hogy nem főzhetsz meg egy vacsorát). Mert ha egy családon belül az egyének olyan szerepkört vállalnak be,ami nem az övék, az később súlyos problémákhoz vezethet.....más az,hogy anyud halála miatt többet vállalsz segítségben,de ne végy magadra olyan felelősséget, jogkört és kötelességeket, amik egyértelműen nem a te feladatkörödbe tartoznak.
válasza:Nagyon szomorú, ami történt, de véleményem szerint a húgodat nem neked kell felnevelni, hanem az apádnak.
Igaza volt annak, aki azt írta, hogy bocsáss meg neki, de üljetek is le, beszéljétek meg, hogy téged milyen sérelem ért és fektessétek le a játékszabályokat, vagyis hogy felnőtt vagy, úgy élsz, ahogy akarsz, ha segítesz neki.
Ha ez nem működik, akkor csak az elköltözés marad.
Köszönöm, amit írtatok. És igazatok lehet, ebben a közeledés dologban. remélem, hogy javulni fog az aránya annak, amikor megtalálja a helyes hangot, és hogy én is türelmes tudok lenni vele.
Igen, próbál pótanya, pótfeleség szerepbe terelni, de ezt sejtettem előre, úgyhogy szerintem kellően elhárítom.
Talán idővel sikerül megértetnem vele, hogy nem fogjuk egymásnak pótolni anyukám, de én ezt nem is akarom tőle, de ő se akarja tőlem. vagy valami ilyesmi.
Tudom, idővel minden eldől, csak néha szakad a cérna:S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!