Családban szégyenlősség?

Nálunk anyum nem volt szégyenlős, apum is mindig egy szál fecskében volt, de nekem nem szerették, ha alul vagyok öltözve. Inkább anyumat zavarta, már azért is megszólt, ha a póló alól levettem otthon a melltartót, vagy ha rövidnadrágban vagy atlétában voltam. Mániája volt, hogy én mutogatom magam, pedig pont hogy fiús lány voltam, többnyire fiú XXL-es ruhákat hordtam, nem tudom miből gondolta, hogy "szeretem mutogatni magam". Utólag kiderült, hogy anyám elég narcisztikus, valószínűleg azért zavarta, ha látszik az alakom, mert ő kövér és zavarta, hogy én meg nem. Amúgy nem vagyok szégyenlős, fehérneműben nem zavar, ha meglát egy családtag, meztelenül csak párom előtt szoktam lenni. Mióta együtt élünk sokat csupaszkodunk, majd ha lesznek gyerkeink ez gondolom változni fog. Húgom nagyon szégyenlős, annyira hogy strandra sem jár, még előttem sem mer bikiniben lenni.

Mindenkinek más a normális, szerintem amég nem zavarja a család tagjait addig a meztelenség sem gáz.

Nálunk nem szokás a meztelenkedés, de nyáron otthon az alsónadrág, póló az rendben van. Nőként én a nevelőapám előtt nem voltam sosem csak bugyi melltartóban, de a párommal elköltözvén ketten élünk, itt rendben van az is. Ha lesz gyerekünk, x idő után előtte sem leszünk meztelenek.

Nyilván ha valaki öltözik, az más dolog. De mászkálni nem mászkálnék úgy.

A szégyellősség, hogy mi az ami szégyellni való és mi nem...(valójában semmi), de azt mindig a kor szelleme (amit a nagy többség elfogad) diktálta "köz-erkölcs", illetve annak mércéje szabja meg. Ezért van az, hogy még a múlt században, ha egy nőnek/asszonynak térde felett végződött a szoknyája, az már erkölcstelennek (és megvetni valónak) számított. De ugyanakkor egy beduin törzsben az nők/asszonyok fedetlen kebellel közlekedtek, az ott nem számított erkölcstelennek (és megvetendőnek), mert az volt a TERMÉSZETES és elfogadott.

Tehát röviden... Az ami a közmegegyezéstől(!) jelentősen eltérő, illetve nem elfogadható egy adott rendszerben/közösségben, az mind "erkölcstelen", ily módon szégyellni való. De pont ez az, ami időről időre változik, fejlődik, meghaladja önmagát... mert napjainkban egy szabad strandon, ha Zsuzsa monokinire vetkőzve érzi jól magát... senki meg nem kövezi, legfeljebb csak megbámulja. Míg egy másik alkalommal Zsuzsa egy naturista telepen/közösségben még monokiniben is túlöltözöttnek számít és pont azzal kelt feltűnést, legtöbbször rosszalló tekinteteket vonz. Ha pedig nem akarja (a rosszalló tekintetek folytán) szégyellni magát (persze nincs is mit), bármelyik szituációban is találja magát, akkor azt úgy tudja elérni, ha feltétel nélkül alkalmazkodik a többség akaratához, vagyis ahhoz az éppen aktuális erkölcsi szabályhoz, amit a többségi akaratnak megfelelően hagytak jóvá.

Ugyanez érvényes a családon, kis közösségen belüli szemérmességre/szemérmetlenségre is.

Tehát a kérdésedre válaszom: Mindig az a normális, amit a helyi többség elfogad és "normálisnak" (erkölcsösnek) kiált ki..

Ezért azt javaslom honi lányainknak, hogy ha olyan közösségbe tévednének, ahol a nők csadorban és hosszú rongyokban tűnnek fel, ne próbáljanak bikini-ben tündökölni köztük, csak azért mert azok "maradiak" és egyébként is 35 fok van árnyékban. (Vagy legalábbis testőrök társaságában legyen)