Ettől rossz ember vagyok?

Édesapám szüleivel soha nem volt olyan felhőtlen a viszonyunk. Én sosem voltam számukra unoka számba véve, apámat pedig csak kihasználták és átverték folyamatosan.

Három éves voltam, amikor másik városba költöztünk és apám akkor megszakította a szüleivel a kapcsolatát.

Hosszú ideig, több mint tíz évig nem is találkoztak. Néhány éve apám nyitott feléjük és azóta néhányszor találkoztak, beszéltek telefonon.

Néhány hete édesapám anyja nagyon megbetegedett. Kórházba került, de az orvosok már nem tudtak segíteni rajta, múlt héten sajnos elment. Apám mondta el telefonon, hogy ez van, én akkor kifejeztem a sajnálatomat és részvétemet és felajánlottam neki, hogy ha bármiben tudok segíteni, akkor csak szóljon.

A problémám most a következő:

Párommal már fél éve tervezzük, hogy jövőhéten elutazunk, már a szállást is lefoglaltuk és megszerveztünk mindent. Viszont a temetés jövőhéten lesz, pont akkor, amikor mi utaznánk. Úgy döntöttem, hogy nem megyek el a temetésre.

Ezt elmondtam édesapámnak is. Ő megértette, mert tudja nagyon jól, hogy bár tisztelem, de soha nem tekintettem őt nagyanyámnak és apám ezt nem is várta el tőlem (Három éves korom óta csak egyszer találkoztam vele például).

Apám családja szerint emiatt viszont én egy szívtelen, gonosz ember vagyok, aki nem érdemel mást, csak ugyanolyan szenvedést, mint amit apám anyja élt át utolsó napjaiban. A nagynéném például facebookon egy csodaszép, nyomdafestéket nem tűrő, alpári levelet írt, hogy én milyen szemétláda vagyok. Apám nagybátyja (az anyjának az öccse) meg elment apámékhozhoz és veszekedett velük, hogy miért nem neveltek meg engem rendesen és ha egyszer találkozik velem, akkor meg fog rángatni, hogy térjek észhez.

Édesapám azt mondta, hogy ne foglalkozzak velük, ahogyan viselkednek, lehet, hogy ő sem megy el a temetésre inkább utána egyedül búcsúzik majd el tőle, ha már megvolt a temetés.

Szerintetek igaza van apám családjának?

Ettől tényleg rossz ember vagyok?

Kérlek, őszintén válaszoljatok!

Köszönöm!

24/L