Tényleg rossz ember, rossz feleség, rossz anya lennék ez miatt? ("kitartott nő" kérdés)
Két gyermekem van. A nagyobbik 5 éves, a kisebbik három és fél. Nem rég újra dolgozni kezdtem, azonban most, ahogy az engem szidók mondják, mégis "kitartott nő" lettem. A munkahelyemmel semmi baj nem volt, de minden nagyon más lett azzal, hogy munkába álltam. Furcsa érzés volt, hogy a kicsi gyerekeim a nap nagy részét nélkülem töltik és csak késő este látom őket.
Reggeltől kora délutánig az óvodában vannak. Mivel nem ugyanabban a városban kaptam újra munkát, ahol lakom, sosem értem volna oda értük időre. A testvérem nagylánya ment a gyerekekért minden nap. Nagyon zavart a tudat, hogy bármi is történjék az óvodában, az első akihez ovi után fordulhatnak az egy tinilány. (Amúgy egy jó eszű tinilány). Ő elvitte a két kicsit a nagymamához, akinél jobb helyen tényleg nem lehetnének, és én oda mentem értük mindennap hat vagy félhét felé. Addigra megvacsoráztak a mamánál, mire haza vittem őket jól ki is fáradtak. Zavart, hogy sosem főzhetek nekik. Egy idő után főzni sem volt kedvem és a férjem is úgy volt vele, inkább menjünk előbb aludni. Volt hogy mi ketten egy hétig szendvicsen éltünk. Nagyon nyomott lett az otthoni hangulat, úgy éreztem nem vagyunk egy család. A sok utazás mindennap rengeteg időt elvett tőlem, a végén már a lakásunk is egy koszfészek lett, amit borzasztóan szégyelltem.
ELső körben megpróbáltam a városban munkát keresni, de mint ahogy korábban sem sikerült, ekkor sem jött össze. Hiába van jó szakmám, nem vagyok tudatlan, tanulatlan élősködő, egyszerűen nincs szükség rám! Kevés a munkalehetőség a környéken. Szóba jött a költözés egy több lehetőséget adó városba. Ha nagy veszteség lenne az én keresetem kiesése, biztosan így döntöttünk volna, de a férjemnek itt jó állása van. Egy lábon áll a család, de egészen jól megvagyunk. Közösen döntöttünk így. Azóta újra tiszta a lakás, mindennap főtt étel várja a családot, és a gyermekeim nekem mesélik el a napjukat, nem az unokatestvérüknek és nagyanyjuknak. Amióta meg tudom őket hallgatni, úgy érzem sok időt kihagytam, rengeteg mindenről lemaradtam velük kapcsolatban. Én úgy érzem, ez volt a legjobb döntés részemről, és nem tudom megérteni, miért támad a környezetem? Miért volnék ettől rossz ember?
Az anyósom szerint: Élősködő vagyok, aki a fia pénzét költi és nem dolgozik.
A barátnőm szerint rossz példát mutatok a kislányomnak, aki így azt fogja megtanulni, hogy egy nőnek otthon a helye. Szerinte én önként táncolok vissza a középkorba. Kiszolgáltatom magam és elárulom mindazokat, akik az egyenjogúságért küzdenek. Egyéb vélemények, görbe nézések is vannak sok helyről, de ez a kettő bánt a legjobban.
Az egyenjogúság nem azt jelenti, hogy miután letolsz 8 órát a munkahelyen, hazautazol, majd ott nekilátsz a második műszaknak (gyerekek, háztartás), este bezuhansz az ágyba és reggel kezdődik az egész elölről, miközben a másik "csak" a munkahelyén dolgozik.
Ne törődj velük.
Nem vagy kitartott, ha így döntöttetek.
De anyáink is nevelték a gyerekeiket, vezették a háztartást, és dolgoztak a munkahelyükön. A gyerekeknek sem lett emiatt semmi baja. A barátnőd véleménye így ostobaság.
A lehető legjobban döntöttél!! Én is így tettem volna. Abból meg már kinőttem hogy érdekeljen más véleménye.
A gyerekeknek boldog anyára és az ő idejére van szüksége, nem arra hogy stresszesen hazaess a melóból, apával elhidegüljetek az időhiány miatt, stb.!
Igazad van
Egyébként is a (főleg kisgyermekes) háziasszonynak az a munka kitesz egy 12 (vagy még több) órás müszakot
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!