Megkeressem az anyámat, aki 20 éve elhagyott?

Szia :)

Fú ez ugymond nagyon szomorú, de mégsem az.

Kiskorodban sok különböző helyen éltél ez nagyon szomorú.

De viszont ha belegondolsz a nevelőanyukádnál élsz akit szeretsz és ő is téged.

Testvéreiddel minden rendben, én úgygondolom,hogy a vérszerinti anyukádat nem is nagyon ismered.

Biztos szeretnéd megismerni, de szerintem mostmár felesleges. Elhagyott ... Megérdemli.

Szeretnek :) Mi kell más ? Anyukád nem tudna mit mondani 20 év után. Szerintem.

Sok sikert és dönts okosan :)

Bár tapasztalatom nincs ilyen helyzettel kapcsolatban, de azt gondolom, hogy ha így zűrzavart érzel, akkor jobb, ha találkozol vele, hogy tisztázódjanak a dolgok. Valószínűleg elég nagy sokk ér majd, hiába készülsz a legrosszabbra lelkileg, mert végtelenségig tönkre ment embert találsz. Rossz érzés lesz, hogy tőle származol fizikálisan.

Ha muszáj, tedd meg. Lelked mélyén, nyilván - jogosan -, harag él ellene, és talán, ha részvét ébred Benned iránta, könnyebben megbocsátasz neki. Hiszen van bőven megbocsátani való, azzal együtt, hogy tudjuk, aki ilyen útra tér, az maga is nagyon szerencsétlen ember. Az ilyen utat NEM VÁLASZTJÁK, belesodródnak a beteglelkű, gyenge emberek. Ami persze nem mentség, különösen nem az, ha valakinek gyermekei vannak.

Ha szerencséd van, hosszan kell keresgélned, és még érettebben fogsz szembesülni vele.

A megbocsátás saját lelki békéd miatt fontos. Ő, a Te szempontodból már nem számít. Arra vigyázz, hogy el ne uralkodjon rajtad a segíteni akarás. Mert ő már menthetetlen, csak sérülnél az ügyben, nagyon megsérülhetnél, és talán nevelőanyáddal való viszonyod is sérülne, akaratotok ellenére.

Szóval, ingoványos talajra lépsz, nagyon óvd magadat.

Teljesen megértelek. Engem 3 éves korom óta nevelnek a nevelőszüleim, akiket a szüleimnek tekintek és nagyon jó a kapcsolatunk. A nevelőszüleim nem tudtak soha semmit a vérszerinti szüleimről, így nem tudták, hogy mi az oka annak, hogy nem az nevelt fel, aki megszült. Én 15 éves koromban álltam oda a szüleim elé és mondtam nekik, hogy szeretném megkeresni a vérszerinti szüleimet. Ők támogattak és segítettek megkeresni őket és összehozni egy találkozót.

Amikor találkoztam velük nem éppen az volt amire számítottam. Azt hittem majd örülni fognak a találkozásnak, de nem ez történt. A vérszerinti anyám azt mondta, hogy elrontottam neki az életét, mert nagyon fiatal volt amikor megszült (14 éves) és egy csomó időt elvettem tőle.

A vérszerinti apám viszont egész más volt. Ő azt mondta, hogy örül, hogy megkerestem és reméli, hogy máskor is akarok majd találkozni vele. Meg azt is mondta, hogy sajnálja,hogy nem ő nevelt fel, de fiatal volt és meggondolatlan és nem gondolt volna, hogy egy ilyen nagy kincset dob el magától, mint én és minden nap remélte, hogy egyszer megfogom keresni.

Azóta megismertem a testvéremet is. Vele és apukámmal azóta jóba vagyok, de az "anyukámmal" azóta nem beszéltem.

A nevelőszüleimmel nem változott semmit a kapcsolatom, de most már két apukám van és egy öccsém is.

17/L

Ui: Bocs a helyesírási hibákért.