Mit mondjak a gyerekeimnek, alkalmazkodjanak ők is az apjuk igényeihez?

egyébként "vicces" mert az én apukám elég rendesen ivott és csalta is anyukámat ami nem szép

de: mivel amikor velünk volt mindig józan volt és a megcsalás pedig már felnőtt korunkban derült ki annak ellenére,hogy egyik sem szép állíthatom: szuper gyermekkorom volt

mert apa játszott velünk, haverkodtunk, bandűztunk, ő volt a hétfejű sárkány, vagy a varázsló a cirkuszban

gyerekként nekem AZ számított.

amit anyu ellen elkövetett azt elítélem, de a stabil gyermekkorom tett olyan felnőtté, aki ezt is meg tudta emészteni.....ha nehezen is

tehát?

Nem hiszen hogy egy szituációt azért kéne elfogadni,mert lehetne rosszabb is.

Az érzelmi zsarolás pedig nagyon csúnya dolog, ennél az is jobb lenne, ha "csak" nem törődne semmit a gyerekeivel. Tehát a zsarolást, az ilyen beszólásokat semmiképp nem hagynám, mert ez az ami maradandó károsodást okozhat a gyerekeknek.

és ha magadat "használnád" arra,hogy kiállj a gyerekeidért?

keresd meg magadban az anyatigrist ott kell lennie valahol

Hát igen, tenned kellene valamit, hogy a férjed észrevegye magát. Lehet, hogy nem is tud arról, hogy neki is törődnie kellene a saját gyerekeivel, ha viszontszeretetet vár el tőlük. Valami frappáns példát kellene találnod, de a gyerekeket akkor is meg kell védened a lelkiismert-furdalást okozó csúnya megjegyzések ellen, ha te, te szegény, már hozzászoktál az ilyesmihez...

Egy hétéves gyermekben benne marad a bűntudat fullánkja, és megronthatja egész gyerekkorát. Hogy aztán ebből mi marad meg a felnőttkori karakterben, az közismert!

Nem buzdítanám a gyerekeket alkalmazkodásra, ez teljesen irracionáis, hanem a férjed kezébe nyomnék néhány könyvet, és arról papolnék neki, hogy amióta gyerekei vannak, ő a felnőtt, akinek felelősséget kell vállalnia, a gyerekei meg a gyerekek, akiknek példát mutat. Férjednek felelősségteljesen kellene megmutatni a gyerekeknek, hogyan kell viselkedni, mit hogyan helyes, Úgy viselkedni, azt elérni, hogy érzelmi szempontból is számítsanak rá, hozzáfordulhassanak a gyerekek.

A leírtakból nekem úgy tűnik, hogy sajnos ez egy játszma (Eric Berne: Emberi játszmák, de Popper Péter féle tévébeli sorozatban is szó volt erről, egy könyv is megjelent több szerzővel). A játszmában te is támogattad eddig a férjedet a viselkedésében, abban, hogy átvetted a felelősséget, gondolom, sok mindent helyette elintéztél (?). Amit tehetsz: befejezed a játszmát. Ha rosszul is csinálja, kezébe adod a felelősséget,a miben kell.

Nem dönthetsz helyette, tőle függ a viselkedése, de ez az, amit tehetsz.

Gyerekeid: nem kell, hogy megértsék a helyzetet, és apjuk helyett gondolkodjanak. a flrjed ügyeit kihagynám a velük való kapcsolatodból, és pl. a fenti esetben azt mondanám neki, hogy mindent teljesen jól tett, jól tette, hogy játszott egy jót. És hogy sajnálod, hogy apa nem játszott velük. Mindenképpen támogatnám őket érzelmileg, kifejezném, hogy így érzem, ebből ők is látják, hogy teljesen rendben vannak az érzéseik, más is így érzi, és arra buzdítanám őket, hogy bizamommal fordulhassanak hozzád bármiben. Apjuk helyett nem tudsz az apjuk lenni, szerintem ennyit lehet tenni. Az sem jó, ha rábeszélsz nekik az apjukra, ez a gyerekeknek sem jó érzés. Valahogy tárgyilagosan lehetne talán "közvetíteni" apjuk viselkedését, pl. apa úgy döntött, hogy nem megy ki játszani. (?talán jó ez??) Mindig igazat mondani nekik, és ezt a saját szintjükön. Pl. elmondani nekik, hogy nem érted te sem apa viselkedését.

11:28 válaszadóval maximálisan egyet tudok érteni

nagyon nagy zűrt tud okozni egy gyerkőc lelkében az is, ha nem érzi azt,hogy a két szülő közül legalább az egyik tűzbe benne értük

persze szerintem se ess át a ló túloldalára.

Az sem jó, ha megalázó módon teszed a számonkését, mert azzal csak még nagyobb ellenállást váltasz ki

arany középút: határozottan,de kultúráltan :)

sok sikert