Az ilyen "anyák" mit éreznek, mi lehet a gondolatmenetük?

Félrenéznek.

Amikor engem megtámadtak tiniként és hazáig rohantam (kabátban voltam, szokásos útvonalak egyike), emlékszem apám a konyhában állt és mondtam neki dolgot ő csak röhögve legyintett, anyum is csak főzött tovább... évekkel később anyám úgy tett mintha nem emlékezne az egészre, ó hát ők nem így reagáltak volna!!!

Amikor kiderült, hogy egyik rokonunkat zaklatta a nevelőapja, aki amúgy is egy tróger volt, anyám csak rázta a fejét, hogy xx biztosan csak kitalálta a dolgot.

És a mai napig, ha ilyenről van szó, már várom, hogy anyám ingerülten felhozza a témát, hogy mennyire ellenszenvesek az áldozatok, miért kell erről beszélni. Jobb mosolyogva tűrni.

A vicc az, hogy szüleim értelmes, művelt, diplomás emberek.

Akikről te írsz, az meg a legalja, általában az ilyen anyák megmaradtak prosztó vetélkedő nő szintjén a saját lányukkal szemben. Borzasztó.

Ő nem akar változtatni mert kapcsolatfüggő. Retteg, hogy egyedúl marad. Ha egy ilyen dolog kiderül már nincs olyan aki megértené, hogy miért marad a pasival. Ezért hiába tudja mi történt képtelen szembe nézni a dologgal. Az egyedülléttel és azzal, hogy milyen szar embert választott. Ezért egyszerűbb úgy tennie mintha nem is történt semmi és a gyerekre haragudni aki szétpukkasztotta a nemlétező rózsaszín buborékját. Pánikba esik és nem tudja kezelni a helyzetet. És szégyelli is ezzel sem tud szembenézni.Meg azzal sem, hogy a lányt vonzónak találja jelyettük a párjuk

Az ilyen anyák valójában szerencsétlen tehetetlen kislányok.