Nálatok mi a szokás az étkezéseknél?

Igazából, ha mindenki akkor eszik, amikor akar és egyedül, akkor mindenki egyedül él egy közös helyen. Hát család az?

Az együtt élők amikor csak lehet, együtt esznek, közösen, ugyanazon a helyen is. Nem mindenki külön-külön. Akko mi értelme "együtt lenni"?

Lakatot a hűtőre!....

Nem is egészséges az ötletszerű evés, a gyomornak kell a rendszer.

Kedves Kérdező!

Szerintem abszolút igazad van. A felcímkézést azért erősnek érezném, de lehet csak azért, mert nálunk sem gyerekkoromban, sem most nem merült fel soha, hogy kajába való alapanyagot evett volna meg bárki, vagy legalábbis ha gyanús volt a dolog, először megkérdeztük anyukámat, hogy az kell-e.

Néhány választ elolvasva bennem felmerült az is, hogy miért kéne megbeszélni, mit főz a kedves családanya és hány órára? Nyilván van egy ritmus, szóval az időpont nagyjából megvan, az meg hogy mit, miért számít? Oviban is azt eszik a gyerek, amit elé raknak. Ha suliban menzás lesz, akkor is. Nálunk otthon is az volt, hogy tessék fiam, ez az ebéd, ezt eszi a család. Nem kívánságműsor, elvégre nem étteremben vagyunk.

Ebből kifolyólag olyan elrontott felnőtt lettem, hogy a köménymagon kívül mindent megeszek, nagyon sokáig csak a tökfőzeléket nem szerettem, de aztán amikor kolimenzán két alkalommal nagyon éhesen azt adtak, azóta az egyik kedvenc ételem.

Csak arra próbálok rávilágítani, hogy egy kis rendszerbe, abba, hogy nem minden úgy van, ahogy adott ember vagy gyerek éppen kitalálja, még nem halt bele senki. Nem értem manapság miért divat elvetni mindent aminek köze van a fegyelemhez. És persze, ha éhes és van egy óra vacsiig, egyen a gyerek egy almát vagy egy csokit, de nekem ne mondja senki hogy felnőtt ember nem bír ki plusz egy órát kaja nélkül. Moziban is végigüli a két órát, színházban is a hármat, autóúton is kibírjuk a "tíz perc múlva ott vagyunk" esetben hogy pisilni kell stb.

Száz szónak is egy a vége, a válaszadók bő fele jól el van kényeztetve, Neked kedves Kérdező pedig érdemes a nevelésről beszélgetni a férjeddel, és én nem hagynám magam.

Kedves utolsó: ha mondjuk anyuka rakott krumplit csinál, amibe rak tejfölt, van otthon 1 doboz kis tejföl, erősen agyvérzést kapnék anyuka helyében, ha a drága férjem pont azt zabálná fel. Ezért kell megmondani, hogy azt és azt ne edd meg.

Mondjuk nem lennék szívbajos, lezavarnám boltba másikat venni még hóviharban is, de ezt minimális kommunikációval ki lehet küszöbölni. Pl. ami a hűtő legfelső polcán van, az "tiltott", mert ebéd lesz belőle.