Nálatok mi a szokás az étkezéseknél?

Amíg nem volt gyerekünk elenyészőbb probléma volt, kevésbé zavart az állandó hűtő nyitogatás, illetve egyébként is olyan helyen laktunk, ahol ketten egyszerre nem igen tudtunk leülni enni sajnos. Nyilván irreálisan most sem várunk egymásra, de szerintem alapvető tisztelet, hogyha a másik főz, akkor kibírom kajáig és a gyereket sem etetem "nasikkal".

Nem arról beszélek, hogy a gyerek nem uzsonnázhat, vagy nem ehet meg étkezések között akár egy almát természetesen. Az oviban kap uzsit, nem éhesen jön haza (persze előfordul, higy nem ízlett neki, de ez megint más), egyszerűen utánozza az apját, ha ő bekap valamit, a gyerek is sorbaáll, vagy kivesz bármit, ami neki éppen megtetszik. Ezek nasik, pár falatok.

Nyilván ha a férjem majszol valamit, ő is elkívánja, de neki nem akkora mennyiség két szelet sonka, mint a 110 kilós, 190 cm-s felnőtt embernek, ez egyértelmű (nekem... a férjemnek kevésbé). Amíg a kiscsávó nem önállósította magát, nem volt ilyen öntudatos, vagyis szervesen tőlem/tőlünk függött, hogy mikor és mit eszik, addig szintén nem jelentkezett ez olyan komoly gondként. Mondtam már neki szépen, csúnyán, de egyszerűen nem érti, hogy egy gyereknek nem helyes, ha össze-vissza eszik, nassolgat és nem is szeretném ezt a példát követni. Szerinte teljesen oké, ő is felnőtt így, nem lett eü problémája, nem hízott el. Értelmes ember, de ezt valamiért képtelen lenyelni.

Egyébként mindig megbeszélten főzök. Azt is tudja, hogy mikor és mit, valahogy mégsem jut el az agyáig, hogy az a tejföl, az a joghurt, az a sonka, az az akármi, amit ő elfalatozott két fő étkezés között, abba kellett volna.

Nyilván megpróbálok leülni vele beszélgetni erről ismét, de most hirtelen felindulából írtam ki a kérdést, mert szerinte nekem nincs igazam, szerintem meg neki. Szerettem volna, ha kapok külső, őszinte véleményt a helyzetről.