Nálatok mi a szokás az étkezéseknél?
Én úgy nőttem fel, hogy amikor lehetett közös étkezések voltak. Ha nem voltam éhes, akkor is ki kellett ülnöm a családdal a konyhába vacsora időben, ugyanis mindig itt beszéltük meg a napi dolgokat, az egész családra vonatkozó témákat. Ha kaja előtt megéheztem és ettem volna valamit, mindig rámszóltak, hogy bírjam ki ezt az egy órát, mindjárt eszünk.
A férjem ennek totál az ellenkezőjéhez szokott. Kettesben voltak az anyukájával, akkor evett, amikor akart, ha akarta egésznap a hűtőben ült.
Ma egy gyerekkel ez folyamatosan problémákat okoz. Még mindig akkor jár rá a hűtőre amikor akar, és erre biztatja a gyereket is (4 éves), én viszont nem akarnám, hogy ehhez szokjon, főleg mivel többedszer fordul elő, hogy főzöm a vacsorát, térülök-fordulok, mire kész már nem éhes, az előbb evett... Avagy mire a főzéshez jutok, már az alapanyagok fele hiányzik, mert nem gondolták hogy azt valamihez vettem.
Mit csináljak, írjam rá, hogy ne egyék meg?? Többnyire még az apja ad neki ezt azt, ha enne valamit, vagy ha ő is kivesz valamit, de mostmár olyan is van, hogy célzottan odamegy és kivesz pár szelet felvágottat, 2 joghurtot egymás után, túrórudikat egyszerre, stb.
Nálatok mi a szokás? Most én reagálom túl, vagy tényleg az lenne a normális, ha a gyerek akkor és azt eszik, amit akar?
válasza: válasza:Alapvetően a nevelési elvet kéne tisztázni és nem kétfelé húzni...
Nálunk eszik mindenki, amikor akar/amikor éhes, de tiszteletben van az tartva, hogy ha 1 óra múlva ebéd, akkor nem nem zabálom tele magam előtte.
Ugyanígy egy négy évesnél rég ki kellett volna alakítani, hogy reggeli-tízórai-ebéd-uzsi-vacsora. Miért nincs rendszer erre nálatok? Ha egész nap rájár a hűtőre, akkor vagy folyton éhes (ezt nem tudom elképzelni, hogy normális lenne) vagy egyszer nem lakik jól vagy valamiért kényszeres. Esetleg az apját utánozza.
De nem értem, nyilván éve óta együtt vagytok, házasok, van gyerek is, ez eddig hogy nem tűnt fel? Miért halogattad eddig a problémát?
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Mi nem igazán eszünk egyszerre, mert olyan a munkabeosztásunk, hogy nem éri meg megvárni egymást.
Viszont én azt gondolom, ezt a főtt étel kérdést, meg hogy mit esztek, érdemes lenne előre megbeszélni. Nálunk gyerekkoromban anyám sokszor főzött olyat, amit tényleg senki nem szeretett, aztán csodálkozott,hogy keveset ettünk belőle. Szerintem ha olyat főzöl,amit mindenki szeret, és ezt előre meg is beszélitek, nagyobb eséllyel fogják megvárni a vacsorát.
válasza: válasza:Nálunk az volt a szokás, hogy mindenki eszik aminor éhes lesz - anya ötig melozott, aéa sokszor nyolcig, én volt hogy hatkor estem haza edzésröl éhesen...
De mostohaanyáméknál akkor kellett! enni, amikor Ö. Se elöbb sem késöbb, és ha nem voltál éhes, akkor is KÖTELEZÖ volt.
Gyülöltem, hogy még ebbe is beleugat, és 20 évesen szép kis táplálkozási zavaraim lettek (elötte semmi bajom nem volt a kajával), és már eljöttem onnan, de azóta is utálok társaságban enni.
Nálunk nem lesz ilyen eröszakoskodás, aki amikor éhes, eszik, mellesleg mostoháméknál semsem a napi dolgok miatt kellett együtt enni, hanem mert ebben is mindenkit kontrollálni akar.
válasza:Jo ebből a hétvégi ebéd ami állando nálunk, az mindig közös, de pl.a kedvesem reggelizik én nem (leülök hozzá beszélgetni, max eszem pár szem kekszet), én elöbb éhes leszek este, vagy kétszer is vacsizok stb.
A gyereknek nyilván piccit más ritmust bezetek bebármit, de ha épp nem éhes pont délben, mert többet reggelizett, nem fogom megtömni, hanem.max várok még félorát a kajával.
Ami nálatok megy az meg a másik véglet :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!