Szerintetek meddig egészséges a 'gyerekeknek' a szülőkkel élniük?

Az én ismeretségi körömben is van egy 30 éves fiú, aki az anyjával él (apukája rég mrghalt, anyukájának van élettársa, szóval azt sem lehet mondani, hogy nem akarja egyedül hagyni az anyját). Egy hihetetlen önllótlan ember, aki SOHA a 30 év alatt nem mosta ki a ruháját, nem takarított össze maga után, stb. El sem tudnám képzelni az életet egy ilyen fiú (NEM férfi) mellett. És nem is akar különköltözni. Ha vesz lakást azt is kiadja.

Én amúgy 30/l vagyok és érettségi, illetve technikum után elköltöztem otthonról. A munkám miatt úgyis elég sokat töltök együtt a szüleimmel, egészségtelen lenne még a szabadidőnket is egymás s.ggében tölteni. Nekem már 20 évesen elég volt :-)

21 éves vagyok, és nem tervezek még elköltözni otthonról, mivel nem tudok!

A munkásszállós hozzászólónak: Főiskolás vagyok, még 2 évem vissza van. Mire végzek, 23 leszek. Ameddig fősulis vagyok, a kollégiumban lakom, diákhitelből élek, főzök, takarítok, mosok magamra és a páromra.

Ezektől függetlenül is szar az ember, ha ennyi idősen még a szüleivel lakik?

Én 20 éves vagyok, szeptemberben kezdem a fősulit. Amíg tanulok nem igazán lesz lehetőségem elköltözni. A suli helyben van, munkalehetőség szinte semmi, képtelen lennék megélni a szüleim támogatása nélkül! Persze vannak céljaim és terveim, ami szerint 23-4 évesen a tanulmányaimat mesterképzésen folytatnám, egy másik városban, így az első lépés megtörténne, ott tudnék diákmunkát is vállalni, majd ha a tanulmányaim befejezése után munkába tudok állni, és lehetőségem lesz önállóan eltartani magam, költözök amint lehet. Teszem hozzá anyu nagyon ragaszkodik hozzánk, tesómhoz is, hozzám is... éppen azért, mert az albérletpénzt ha félreteszem, előbb utóbb összejön egy kis lakásra némi pénz! Úgy szeretné, ha addig nem költöznénk el, ameddig nincs valamennyi alapunk az önálló jövőhöz (pl saját lakás), ne több milliós hitellel kezdjük az életünket...

Szerintem nem a kor számít... sokkal inkább az, hogy meglegyen a hajlam abban a "gyerekben", hogy költözni akarjon... Kényelmi szempontból bizonyára tökéletes, de a szülők helyében nem sokáig tűrném ezt, ha tudnám esze ágában sincs elköltözni soha! Ha már ott lakik, igen is adjon bele a rezsibe, a kajába, néha takarítson ki, segítsen a ház körül, sőt...

Nekem is van egy 30 éves ismerősöm aki a szüleivel lakik. Ő külföldön dolgozik és havonta egy hétvégét van itthon. Ezért nem érdemes egy lakást fenntartani. A kint megkeresett pénzt félreteszi, és azt mondta amint jön egy olyan lány az életébe, akivel úgy érzi össze tudna költözni, vesz egy lakást, és összeköltöznek... Ilyen esetekben szerintem ésszerű, ha otthon van az a "gyerek", de egy bizonyos fokon túl, azért már kicsit sok!

Szerintem aki 30 évesen is anyuci szoknyáján ül,azzal valami komoly gond van.Nem hiszem el,hogy nem lett volna rá ideje,lehetősége,hogy spóroljon,vagy félre tegyen egy kis pénzt,és belekezdjen egy önálló életbe!

TISZTELET A KIVÉTELNEK!

Aki 30 évesen még a szüleivel él, annak gondolom anyagi okai vannak, vagy szingli.

Én mindenesetre 23/L vagyok, és már nagyon mennék itthonról, már egy ideje dolgozom, de még sajnos itthon kell laknom, pedig már nagyon szeretnék önálló lenni. Mostanában komolyan gondolkozom, hogy jövőre albérletbe megyek, akár egyedül is.

Szerintem egész más, ha valaki kollégiumban lakik, mert igazából csak névleg lakik otthon,mert a hét nagy részét máshol tölti.

Igen, szerintem gáz, ahogy előttem többen írták: a pénz csak az egyik indok, szerintem sokkal hangsúlyosabb az a kötődés, ami a szülő és gyerek között van. A szülőnek el kell tudnia engedni a gyerekét, és ha a gyereket úgy nevelték, akkor éreznie kell, hogy 3

előző vagyok, véletlen elküldtem...:)

szóval 30 évesen éreznie kell, hogy el kéne már költözni otthonról.

21L