Utálom a családom! Én lennék a hibás? 15/l

Egyszerűen ki nem állhatom őket. A nővéremet főleg, mindig teszi magát mások előtt, soha nem állt ki mellettem, egy rhibanc. 16 éves létére folyton bulizik és mindig részeg. Szüleim mindent megvesznek neki, mindig kap pénzt is, mindenhova elengedik. Nekem egy centet sem adnak, mert ''nekem van''. Anyám szerintem beteg. Mindig ordít, minden nap, még ha nincs is oka rá, ő talál, mindig kritizál és csak a hibát keresi bennem. Apum olyan, mintha nem is lenne, mindig dolgozik. A rokonság többi részét sem szeretem. Mindenki azt akarja, hogy olyan legyek, amilyet ők elvárnak. Ha van valami ünnepség mindenki bulizik, táncol stb....én egyedül vagyok a szobámban. Akkor is én vagyok a rossz, mert mindig csak a telefonon ülök. Nem ülnék azon , ha elfogadnák, hogy ilyen vagyok. Olyan szavakat vágnak hozzám amik nagyon mélyen érintenek. Nem tartozom ide. Nem tudok beilleszkedni a saját családomba. Iskolában tökre virulok, nevetek, aztán otthon ez megy. Minden este sírva alszok el. Nekem kellene megváltoznom? Vagy ez rendben van így? Tapasztalatok is érdekelnek.