Folyton csak veszekedik a családom. Mit tegyek? Már élni sincs kedvem.

A vagdosás semmennyit se segítene, felejtsd is el.

Nos, a családba beleszületünk nem nagyon tudsz velük mit tenni. A barátokat viszont megválaszthatjuk szóval belőlük igazat kell keresni.

Találj egy hobbit! Hidd el sokat segít! A te helyzetedben olyan kéne amit otthon tudsz csinálni, mert ennyi idősen (és évek múlva) nem igazán szoktak senkit se sehova elengedni (kivéve valami szakkör, sport az is nagyon jó). Tanulj meg egy nyelvet, olvass sokat bármi és ezekhez állíts fel célokat. Ezeket még felnőtt korodban sem bánod meg. Szóval keress célokat: kicsiket rövid határidővel és nagyokat! Esetleg főzhetnél is otthon. Anyukádnak is nagy segítség lenne, +jó kikapcsolódás (szerintem).

Még valami anyukádnak nem különböző orvosokhoz, hanem pszichológushoz kéne járnia. Legalább 2-3-szor. Neked is jó lenne felkeresned az iskola pszichológust. Ő minimum hetente egyszer bent tartózkodik a suliban, ingyenes és kérhetsz tőle időpontot. Többet segít, mint hinnéd!

A bátyádról meg: csak itthon ilyen, vagy az iskolában is? Milyenek a baráti kapcsolatai, ha egyáltalán vannak? Van, hogy rendes és ezek csak sűrű kitörése vagy egyfolytában ilyen? Amúgy meg neki is meg kéne látogatnia az iskolapszihológust. Esetleg mehetne hozzátok egy család terapeuta is.

Remélem tudtam segíteni, kitartás!

14/L

Hogy lehet valaki ennyire hülye, hogy a vagdosásban látja a megoldást? Magyarázd már el hogy mi a fszom az amin segítene a vagdosás.

Sajnos anyukádat kicsinálták a kölykök, bár ebben ő is hibás, nem tudja őket kezelni. Munkahelyet kellene váltania.

A bátyád meg egy pszichopata. Nem tudnál legalább fateroddal beszélni, hogy tegye helyre?

A szakköröknél nálam is ez volt. Cikiztek, mert bénább voltam. Viszont a pszichológusnak jó lenne esélyt adni. Én (is) úgy voltam vele, hogy ide csak dilisek járnak nem megyek én pszhiomókushoz, de aztán egy késő délután (hogy ne lásson a suliban senki) elmentem és meglepően sokat segített én nem zárnám ki. Mellesleg kötelező neki a titoktartás szóval még az anyukádnak, tanárodnak sem mond el semmit.

Én köszönöm hogy segíthettem!

szerintem hiányzik belőled az együttműködés, mindig valaki más a hibás, próbálj elébe menni a bajnak, viselkedj úgy hogy a bátyádnak ne kelljen nevelnie téged

megoldódik minden ha családként tekintesz rájuk, nem pedig tenyésztőként

Nos, én úgy látom, hogy egy családban a szülők mutatják a példát a gyerekeknek. Látszik, hogy ez a felállás, se neked, sem a bátyádnak nem jó, azért viselkedik így. A bátyáddal kellene elbeszélgetned értelmesen, hogy ne csinálja ezt, ne rajtad töltse ki a dühét, ez a legkönnyebb és a legaljasabb megoldás.

Anyukád ugye gyötrődik a sok hülye gyerekkel, nem is csodálom, sok a gond és a felelősség, nem nyugisan, még inkább nem örömmel megy be dolgozni, hanem kimerülten. Továbbá biztos fáj is neki, hogy Apukád távol van, de a pénz kell, így beletörődött, csak a sok gond nyomja a vállát.

Anyukád akár vállalhatna másik munkahelyet, de kétlem, hogy más suliban jobb lenne a helyzet. Próbálj meg otthon segíteni neki és elbeszélgetni vele és tesóddal, hogy min mész keresztül. A tanulást ne hanyagold el, mert utána javarészt csak magadra számíthatsz, muszáj erősnek és kitartónak lenned. Bízom benne, hogy a dolgok jobbra fordulnak. Egyelőre én nem hinném, hogy itt pszichológusra lenne szükség, kivéve, ha esetleg súlyosabb gondok is nyomasztanak. Úgy gondolom, hogy kezdeményezz beszélgetést, ha nem segít, akkor fordulhatsz akár szakemberhez, de itt Anyudnak kellene összeszednie magát lelkileg, a bátyádnak meg bölcsebbnek lennie, hogy feleslegesen ne idegesítsen.