Beszéljek vele vagy ne?
Nem olyan régen elveszítettem nagymamámat, mindketten nehezen viseljük ezt édesanyámmal. Van egy barátnője, akit én is ismerek, és mindig azt mondja anyumnak, hogy ez a tagadás fázisa amiben anyu van, tagad és azt mutatja hogy jól van, de ez nem igaz.
Szerintem meg szó sincs ilyenről, csak kivetíti rá azt, hogyan élte meg ő az anyja elvesztését, mennyire roppant össze, mennyire került padlóra, mennyire rokkant bele az egészbe, és mint ha azt várná, hogy ez lesz anyummal is, és tagadsz nem vagy jól, ezt mondja mindig neki ha találkoznak.
Szerintetek beszéljek vele, hogy ezt a dolgot fejezze be? Még a végén tényleg ő fogja mélypontra vinni anyumat, ezzel a süket dumával, hogy te tagadsz és belül borzalmasan őrlődsz és szenvedsz, és bele fogsz rokkanni ha nem vallod be....
Jaj, de bírom ezeket az önjelölt pszichológusokat! Egyszer olvasott valamit a neten, és rögtön szakértőnek gondolja magát.
Különben is, ami igaz 10 emberből 6-ra, az nem igaz a maradék 4-re. Mindenki másképp gyászol.
Anyukád talán csak nem akarja mindenkinek az orrára kötni, hogy mit érez, és egyedül vagy veled gyászolta meg az édesanyját.
Egyébként is: a szülő halála nagyon fájdalmas, de valahol az élet rendje. Abnormális az a kötelék, amely ezt nem tudja elfogadni és teljesen beleroppan. Nincs abban semmi rossz, ha anyukád már elengedte, továbblépett, és a jövő, a gyermekei foglalkoztatják inkább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!