Mit tegyek? Miért fél a gyerekeimtől?

ne te biztasd, hanem a gyerek, mert tőled nem fogja elhinni. fogják meg párod kezét és húzzák magukkal játszani, a nagyobbik már mondhatja, hogy jó veled játszani XY bácsi, meg ha kimutatják iránta a ragaszkodásukat és gyakran megölelik, hiányolják, akkor előbb-utóbb elhiszi magáról, hogy nem olyan béna a gyerekekhez.

Lehet, hogy az is feszélyezi, hogy mindannyiszor, ahányszor csak velük van, mindig érzi, hogy jó lenne már apának lenni. Minél több időt tölt a gyerekeiddel, annál inkább feléled majd benne ez a vágy, és végül otthagy, hogy találjon egy még gyermektelen nőt.

Lehet itt találgatni...Az eddigi életében mi nem volt "normális"? Erre kíváncsi lennék. Szerintem minél több időt tölt a gyerekek társaságában, annál jobban beletanul. Ha megszereti a gyerekeket, akkor már könnyebb. Lehet, hogy segítene az is, ha pár órát velük maradna, csak ő, és oldódna ez a feszültség benne, lehet ilyen megfelelési kényszere van, meg önvizsgálatot tart, stb. Nem tudom, nem egyszerű...

Szerintem csak elszomorodik, hogy neki meg nincs gyereke. Es mar azt tervezgeti, hogy lelep, mert nem egy haromgyerekes novel akar csaladot alapitani nyilvan.

Nehéz ügy. Tetszik, nem tetszik, a gyerekek egyfajta tükröt tartanak elénk. Saját gyerekeink reálisat, idegen gyermekek kicsit torzat, amely felnagyítja hibáinkat. Ezért igyekszünk a jó oldalunkat mutatni. Ha ezt folyamatosan kell tennünk az egy idő után meglehetősen frusztráló tud lenni. Nem félelem ez, kérdező, hanem kisebbségi komplexus, ami idővel enyhülni fog.

# 9, mit csinált? Húzott gumit a farkára.

Egyébként mit kellene csinálnia velük? Köszön nekik max hogy vagytok és helló.

Szia! Valamennyire tudok "nyilatkozni" ebben a témában. Volt egy párom, akivel 9 hónapig voltunk együtt, ő 35 volt, 2 gyerekes apuka. A kislánya 12, a fia meg 8 éves volt. A gyerekek nagyon sokat voltak a páromnál, mert az anyuka sűrűn volt külföldön távmunka miatt. Rettentő kedves,aranyos,szófogadó gyerekek voltak, de valahogy nem találtam meg velük a közös hangot, és nem is nagyon tudtam, hogy nyissak feléjük, mert attól féltem, hogy nem leszek nekik szimpatikus, valamit elrontok, aztán esetleg az apjukkal is végetér a kapcsolatom vagy nem jönnek szívesen hozzá, hogy ne lássák a "gonoszmostohaanyut". Igaz, én még csak huszonéves vagyok, de a végett hogy a párodnak sincs gyereke, a kor mellőzése nélkül mondhatjuk azt hogy nem vagyunk tapasztaltak azzal kapcsolatban, hogy hogyan viselkedjünk a gyerekekkel. Én megpróbáltam sok dolgot megtudni a gyerekekről, amit meséltek, hogy legyen közös témánk és amikor beszélek velük, ne untassam őket. Egészen jóban is lettünk, de a kapcsolatunk más okokból véget ért. Hidd el, jóban lesznek. Ha a gyerekek nyitnak felé, az már jó jel. :)