Mit tegyek? Miért fél a gyerekeimtől?

Az egyetlen megoldás, ha relativ sokat vannak egy helyen, de nem kell neki a gyerekekkel foglalkozni, csak "szokni öket", hogy körülötte vannak.

Idövel a gyerekek úgyis nyitnak felé, ha nem kimondottan elutasító, bunkó velük - és akkor rájön, hogy a gyerekek nem veszélyesek.

Ha elfogadja, ha a gyerekek nyitnak felé, akkor minden rendben, idövel megszokja a helyzetet. A gyerekeknek mindenképpen jobb, mintha folyamatosan rájuk eröltetné magát.

Így csak idö kérdése, és kimondottan jó viszony lehet belöle.

Húha.

A helyedben sokat beszélgetnék és vele a gyerekkoráról, a családjáról.

A rossz minta nem jó ómen.

Előbb vagy utóbb apaként is helyt kell állnia, hiába megy a demo verzió, hogy nem apát keresel a gyerekeknek. Ez addig működik, amíg külön éltek, és ő nálatok csak vendég. Együtt élve kivitelezhetetlen, hogy ne családként működjetek.

A helyedben egyelőre nem mélyíteném el jobban ezt a kapcsolatot. Amíg ki nem derül, hogy viselkedik a gyerekekkel. Az nem működik örökké, hogy hozzájuk se szól, nem is foglalkozik velük.

Nekem hasonló élményeim vannak, kedves Kérdező. Csak én abban a viszonylatban a férfi voltam, aki egy háromgyermekes özvegyasszonynak udvarolt.

Hogy oldódott meg a helyzet? Leginkább az segített, h nem sürgetett senki semmit. Ahogy az előző, pozitív hozzáászólók is írják, a lényeg a dolgok természetes kifutása. Lehet, h most idegen a párodnak a szituáció, de ki tud ellenállni egy négy éves gyermek kérdéseinek, kedvességének, mosolyának?

Nagyon egyszerű és természetes is lehet az aggodalma-félelme.

Eddig egy gyereke sem volt, most meg egyszerre lett három, akik nem is övéi.

Kérdező, ha más probléma nincs köztetek és köztük, akkor az idő és türelem (részedről is) nagy úr. Ő téged választott a gyerekekkel együtt, te meg őt. Bele kell rázódni a mindennapokba. Ez nála kicsit tovább tart, de nem lehetetlen.