Ti mit tennétek?

Kérdés, hogy mennyi idősek a gyerekek: ha még kicsik, akkor megerőltetném magam a kedvükért, ne szégyenérzettel emlékezzenek az anyjukra.

Ha már nagyok, akkor megérthetik, hogy a férjt mennyire sokkolta ez a titok, és a temetésig nem tudja feldolgozni és így odaállni a sírhoz semmi értelme - de a gyerekek felé ezt diplomatikusan kell kommunikálni! (Bár a gyerekek így is igényelhetik az érzelmi támogatást az anyjuk temetésén, így főleg, ha nincs más közeli rokon, akire támaszkodhatnak, akkor el kell menni- miattuk.)

Ez csak a férj döntése.

Én nem tudnék elmenni, más igen.

Természetesen elmennék. Lehet, hogy nem a legerkölcsösebb munka, de akkor is csak munka... nyilván rá voltak szorulva és nem jókedvéből csinálta. De a rablók, tolvajok, gyilkosok, politikusok, polgármesterek temetésére is mindenki elmegy, pedig azok szégyenletesebbek, mint a prostitúció.

Nyilván büszke azért nem lennék rá, és szíven is ütne, ha ennyi év után kiderülne (bár, ha egy férj elől tizen X évig el tudja titkolni a felesége, hogy prostituált, akkor ott a férjjel is lehettek bőven gondok...), de ettől még a feleségem, a gyerekeim anyja, természetes, hogy elmennék a temetésére, és vsz jobban fájna az, hogy meghalt, mint az, hogy kiderültek róla dolgok...

Szerintem ezzel minden normális ember így van... A felesége, a gyermekei anyja meghal, ha ezekben az időkben azon hisztizik, hogy mellette kettős élete volt, és emiatt nem akar elmenni a temetésre, az akkor csak kifogás... akkor ott már rég nem volt sem szerelem, sem szeretet. Nyilván nem véletlenül kellett a feleségnek ennyi éven át hazudnia...

De a gyerekektől nincs joga megtagadni, hogy elbúcsúzzanak az anyjuktól. Hogy elmondja e nekik az igazat, az az ő dolga, de a búcsút akkor sem veheti el tőlük, az hatalmas görénység lenne.