Vajon meg tudnám változtatni a páromat? Legalább egy kicsit. De hogyan?

kérdező, te kezded feladni a személyiségedet egy pasi miatt...ez nem lesz így jó

1. pasi nem változik soha

2. ha ennyi dologban (és még másban is) más a véleményetek fontolóra kellene venni a szakítást, ugyanis ebből állandó konfliktusok, egymás megutálása, és asaját személyiséged feladása lesz.

3. az energiavámpíroktól meg MENEKÜLJ!!!!!!

Ha nagyon el akarod cses*ni az életedet és együtt akarsz vele maradni, akkor még mehetsz tömegközlekedéssel és utazni is, csak nem vele, hanem pl. a barátnőddel.

Amúgy is milyen ember az, aki másokat lefikáz??? Mi lenne ha menne az utcán és őt fikáznák?

Azért gondolkodj el ezen, hogy tényleg van -e maradása melletted, vagy ő is enged egy kicsit és te is.

Egálban. De a saját személyiségedet, álmaidat akaratodat ne add fel, nyilvánítsd ki.

Mert ha a saját személyiségedet elhagyod miatta, az ki balul fog kiütni.

Ezért kell neki is, és neked is kedvezni!!!!

Egálban!

Most még csak feldühít, de 20 év múlva, amikor már végleg elvette a kedved az élettől, akkor már gyűlölni is fogod.

A barátod senkire sem figyelve csak mondja a magáét, egy rugalmatlan, szűklátókörű, begyepesedett görcs (ja, és idegesítő is), nyugodtan válj te is ilyenné, hogy végre teljesen megérthessétek egymást.

Megváltoztatni nem tudod, ő ilyen. Ha vele maradsz, akkor mondj le az utazásokról, vagy menj el nélküle.

Ami a kellemetlen az egészben, hogy eleve úgy indítottad a mondókádat, hogy "szeretem, de...", illetve, hogy "ő is szeret, de...". A probléma ezzel a "de"-vel az, hogy idővel a "de" mögötti tagmondat egyre inkább fog zavarni, és a végén áthidalhatatlan falat képez majd közöttetek. Ez pedig csúnya szakításhoz vezethet, ha nem vagytok képesek kompromisszumokat kötni.

Éppen nemrég beszélgettem egy harminc körüli ismerősömmel, aki hat éve van együtt a barátnőjével, két éve együtt is laknak. Normális esetben eljegyzésen, házasságon, gyerekvállaláson kellene a fiúnak törnie a fejét, DE...

Ehelyett a fiú most éppen azt tervezi, hogy elhagyja a lányt. Az ok egyszerű: teljesen mást várnak az élettől. A lány irodában dolgozik, és jelenleg minden vágya az, hogy gyereket szüljön. Nem azért, mert annyira gyerekre vágyik, hanem mert már unja a munkáját, és ki akar lépni, ez meg egy jó indok lenne. A lány otthonülő típus, utál utazni, hidegen hagyják az idegen kultúrák, és szíve szerint a fiút is leláncolná ebbe a "nyolctól négyig munka, aztán együtt nézzük este a Győzike Show-t"-típusú életbe. Azt szeretné, hogy a fiú is találjon magának egy "rendes", nyolctól négyig munkát, és adja fel az álmait.

Merthogy a fiúnak lételeme a szabadság, imád utazni, autózni, és nagy álma, hogy felfedezze Amerikát és Ausztráliát kamionosként. Ő a maga ura, akit bénít a helyhez kötöttség, és szíve szerint menne, ahová a szél sodorja. Szereti a nyelveket, az idegen kultúrákat, szeret mindig új emberekkel ismerkedni...

Egyszóval szöges ellentéte egymásnak a két ember. Az első pár évben még mindketten reménykedtek, hogy sikerül "megváltoztatni" a másikat. A fiú keresett irodai állást, amit utált, de a lány kedvéért megtette, annyit rágta az a fülét. A lány egyszer elment a fiúval külföldre "autózni", közben végig vágta a pofákat, és folyamatosan megjegyzéseket tett arról, hogy ő így milyen roszul érzi magát...

Tudod, pár évig tűr az ember, mert szereti a másikat, aztán rá kell jönnie, hogy vagy a saját útját járja, vagy feláldozza magát. Náluk most jött el a pillanat. Szegény fiú nagyon szégyelli magát, mert a lány nélkül tervezi a jövőjét, de nem képes elfogadni, hogy a barátnője állandóan hisztizik, ha két napra egyedül hagyja, mert az ország másik végébe megy dolgozni...

Szóval szerintem vigyázz ezzel a "de" kötőszóval, mert sokkal erősebb, mint az ember gondolná. Ez meg csak hosszú idő után szokott kiderülni.