Anyám nem képes elmenni dolgozni. Mit tegyek?

21 éves korom óta dolgozok, bocsi, és előtte is diákmelóztam 16 éves korom óta... szóval buktad a teóriád.

Mellesleg ha ennyire osztod az észt, remélem kitűnő vagy - merthogy a te dolgod a tanulás ;)

Ide a gyakorira kb. felesleges ilyen kérdést kiírni, mert itt mindenki 12 éves korától dolgozik és 14 éves korától öneltartó, és ha gimisként nem munkával töltöd az idődet, akkor egy lusta ingyenélő vagy, nem ez az első kérdés ami alatt ezt látom.

A kérdésre válaszolva: Apukáddal mi a helyzet? Nem tudsz erről beszélni vele? Esetleg más rokon? Ők tudnának segíteni talán.

#7

Annyira szánalmas vagy.... ezt komolyan mondom, gindolkozz el magadon....kb az első 3 válasz többet ert mi t a szanalmas találgatasaid...

Te jó ég! Először is a támogatásokat a gyerek kapja, ruhára, kajára, stb. Igazából arra amira akarja költeni!

Az anyának pedig nem lehet olyan fajta segélye, pl. munkanélküli segélye amit nem a gyereke(i) miatt kap, mert ahhoz hogy arra jogosult lehessen is kellett valamennyit dolgozni.

(Pár hét munkaviszonyra nem adnak)

Nem a gyerek akart megszületni, a szülőé a felelőség! Nem, hogy nem szabadna elvenni a gyerek pénzét, de adni kéne neki, vagyis legalábbis a lakhatását, az etetését és az alapvető ruháztatását a szülő fizetéséből állni.

Az én anyám is ilyen volt amúgy. Egyedül "nevelt" engem és a 2 hugom (ikrek). Összesen kb. 57 ezres családiból éltünk. Az iskolában nem voltak barátaim, sőt folyamatosan zaklattak, mert én voltam a legszegényebb.

Amikor 16 évesen dolgozni kezdtem akkor is természetesen anyámnál landolt a fizum, mivel nála laktam (a szüleitől örökölte a lakást)... A munka és a suli + az otthoni hangulat nekem egyszerre túl dok volt. Így sokat hiányoztam, igen lógtam. Meg is buktam.

Ezért még jobban cikiztek, de akkor nem volt senki aki szembesített volna vele, hogy ez csak egy kis szelete az életemnek és simán megtehettem volna, hogy leszaŕom mit mondanak... Engem megviselt.

Szóval a gimit nagyon nehezen végeztem el.

Az érettségim is szar lett, ezért újra kellett azt is. Így 23 évesen tudtam egyetemre menni, de előtte még gyárban is dolgoztam.

Most jól keresek, pedig még csak egyetem mellett dolgozom it szektorban...

Viszont anyám nem tudom mit fog kezdeni amikor nem lesz nyugdíja és nem kap családit sem a testvéreim után.

Más felnőtt családtag,aki tudna segíteni?

A depresszió,ahogy más is írta elég esélyes.Nem lehetne rávenni,hogy menjen orvoshoz?

Szinte minden városban vannak bolhapicok hétvégén.Pár száz forintért remek ruhákat lehet találni.

Esetleg suliban,egyházközösségben?

Barátai sincsenek gondolom.

Milyen munkát végzett anno?Amit szeretett is?A képébe nyomni valami hasonló hírdetést.

Ha más nem marad én is diákmunkáznék mondjuk szombatonként a helyedben.

Jézusom, hát milyen proli válaszolók irkálnak már ide?

16 éves a kérdező! Nem az a dolga, hogy ő dolgozzon a lusta, semmirekellő anyja helyett. Egy gyerek tanuljon! Én azt sem tartom normálisnak, hogy az egyetemistáktól is elvárják a diákmunkát. elvégre tanulnak és nem mindenki büfészakos, teljesíteni is kell.

Az, hogy titeket 14 évesen kivágnak otthonról, mint a macskát, még messze nem azt jelenti, hogy ez lenne a normális!

A kérdező megemlítette a gyerektartást is, így valószínű apa nincs a közelben. De az anyának sem azért kell gyereket vállalnia, főleg 3-at, hogy felvegye utánuk a családit, stb..., aztán abból befizesse a netet, meg a tv-t ,és otthon feküdjön egész nap.legalább takarítson néha, meg főzzön. a szegénység nem egyenlő az igénytelenséggel.

Kérdező: Én a helyedben lassanként megpróbálnám kivezetni ebből az állapotból. pl takaríts néha te, és a testvéreid, talán akkor jobban zavarni fogja, hogy ő semmit nem csinál. vagyis mutassatok neki példát.