Mi a baj az anyámmal?
Kérlek segítsetek! Tapasztaltatok már ilyesmit ti is?
Az anyám 50 éves, és teljesen kikészíti a családot. Tudjuk mind, hogy most klimaxol, de vannak egyébként is furcsa dolgai, már hosszú évek óta.
Egyik nap történt, hogy apám megkérte anyám, keressen meg valamit neki a neten. Anya ahogy pötyögött, véletlenül félregépelt, apa meg megjegyezte, hogy "na, nézd, milyen vicceset írtál!" Erre anyám szó szerint őrjöngeni kezdett, belerúgott a számítógépbe, leszakította az íróasztal alsó, kihúzható részét, majd letépett egy másik szekrényajtót, és elkezdett csapkodni meg ordítani. Pedig apám nem kicsúfolta őt, meg félregépelni bárki szokott!
A másik eset most, egyik éjjel történt. Pont itthon voltam, és én is hallottam a furcsa dobolást, csak nem tudtam, honnan jön a hang. Most derült ki, hogy anyám teljes erejéből rugdosni kezdte az ágyat, és amikor apám felébredt, és megkérdezte, hogy miért csinálja, anyám annyit felelt: "nem tudom."
Amikor ilyen elborult dolgok jönnek rá, akkor nagyon veszekedős, mindenért vitatkozik, vagy még jobb, ordít, és semmi sem jó neki. A párommal beugrottunk egy kicsit a hétvégén hozzájuk, és hoztam anyámnak süteményt, méghozzá epreset, mert tudom, hogy szereti. Mikor mondtam neki, közölte, hogy milyen kár, hogy azt hoztam, mert utálja! És nem ez az egyetlen ilyen eset, ha ilyenje van, a legkisebb és a legnagyobb ajándékot is lefitymálja... el tudjátok képzelni, milyen az karácsonykor?
A hülyeségeken való kiakadásról meg csak ennyit: a szüleim szelektíven gyűjtik a hulladékot, így egy nap a papírdobozt nem a rendes kukába dobtam, hanem mellé tettem, hogy majd később elviszem a papíros zsákba. Azt az üvöltözést, amit kaptam...
Amikor ebben a gonosz, rosszindulatú hangulatában van, leginkább apámat bántja, vele veszekszik (pedig szerintem semmi okot nem ad rá, éjjel-nappal robotol, otthon sincs), de én se kerülhetem el a sértéseit. Egyik nap, még tizenéves voltam, közölte, hogy ő gyűlöli az alacsony nőket. Mondanom sem kell, én is az vagyok.
A nyaralásunkat is tönkretette két éve ezzel a viselkedésével, engem egyfolytában sértegetett, és csak fikázni tudta a helyet, ahol vagyunk, ki se mozdult a motelből. Mi persze jól éreztük magunkat, aztán megkaptuk, hogy mi milyen szemetek vagyunk, mert le se szartuk őt.
Miután elmúlnak neki ezek a napjai, rájön egy olyan állapot, amit én az "infantilizmus óráinak" hívok. Ez az a helyzet, amikor elvékonyított hangon, pöszítve beszél velünk, vagy selypegve, mint egy kisgyerek, és kb. ugyanezek a dolgok is kötik le: nyuszikák, cicák, jaj de szépek a virágok. Még velem is úgy viselkedik, mintha én lennék az anyja! Megőrjít ezzel a viselkedésével. Az a legrosszabb ilyenkor, hogy ebben az infantilis állapotában ha apával beszélgetünk valamiről, mondjuk történelemről, akkor azonnal megkapjuk, hogy na, mi vagyunk az okosok, ő meg a leghülyébb a családban. Amúgy is hajlamos erre a dologra, hogy hülyének gondolja magát, de ilyenkor fokozottan rossz az önbecsülése.
Persze tud aranyos, kedves lenni, és félre ne értsétek, szeretem őt. De sajnos megkeseríti édesapám életét, akinek ráadásul az egészsége is nagyon rossz, és mint korábban említettem, egész nap dolgozik, méghozzá kemény fizikai munkát végez. Nem ezt érdemelné este, amikor hazaér. Ő már nem akar változtatni, mert már túl öregnek érzi magát (pedig egykorú anyával), és úgy látom, nagyon belekeseredett ebbe az életvitelbe. Nekem könnyű, már csak néha vagyok otthon, egyetemista vagyok.
Anyám nem akar pszichológushoz elmenni. Akkor mit tehetnénk? Tapasztalt valaki hasonló viselkedést ismerősein, rokonain? Kérlek tanácsoljatok valamit, nem akarom, hogy apámnak egy félőrült nővel kelljen leélnie az életét, és félek, hogy teljesen belefárad ebbe az életbe, és túl korán elveszítem őt. Mit tanácsoltok?
És bocsánat, hogy ilyen sokat írtam!
Egy válaszoló kérdezte, van-e valami hobbija. Elég kreatív, köt, varr, horgol (ha épp infantilis pillanatában van, pl. gyerekes mintákat meg figurákat vagdos ki papírból, ez az egyetlen pozitív eredménye ennek a problémának), gyakran tornázik is (ugyanis a másik mániája, hogy ő kövér).
Igazából ha van bármi baja is, tudná, és tudja is kontrollálni. Ha barátok vagy idegenek jönnek hozzánk, igazi kis angyal, ő lesz az igazi minta-anya és minta-feleség (egyedül a párom előtt, és bátyám felesége előtt hagyja már el magát, gondolom amiatt, mert őket évek óta ismeri, és ilyen szempontból családtagként viszonyul hozzájuk). Nem tudom, ilyenkor néha eszembe jut az is, hogy nem csak tudatosan csinálja-e ezt az egészet, hogy kikészítsen minket. Azért jut ez eszembe, mert nem tudom, hogy pl. egy igazi mániákus depressziós mennyire tud magán uralkodni?
Az én anyám is hasonló :(
Folyton kikészül mindenen, ha esetleg egy nehéz nap után lemerek ülni a gép elé akkor ordít hogy én csak gépezni tudok meg TV-zni, arra nem gondol hogyén is élek,vannak gondjaim, amiket legalább ilyenkor el tudok felejteni.
Meg azért kiabál mert a krisálytiszta szobában van az asztalon 2db pohár, és az neki rendetlenség. Tisztaság mániás.A másik berögződése hogy kevés a pénz, nem is vagyunk gazdagok, de nehogy már azért legyen ideges mert nem tud havonta 20 ezerért cipőt venni. A macskával meg valami borzasztó a kapcsolata, utálja, de nem tudom miért, hozzá se ér, anya közelébe se mer menni mert ráordít :S
Szerintem "evakuáljátok" a területet, nem lesz javulás. Ez kb. 3-4 éves korom óta megy, semmi nem változott.
Amiket leírtál, abból rögtön a dührohamok, és a hangulatingadozás tűnt fel.
Anyukám skizofrén, és hasonló a helyzet. 20 éves kora óta beteg, azt hiszem. Most 43 éves, de mintha az öregedéssel egyre zsémbesebb lenne. Még gyógyszer mellett is apróság miatt dührohama lehet, de ez ritka, mert szed gyógyszert. Sokszor kiabál. Mindenen megsértődik. Paranoijás. Egyszer nevet aztán sír. Ha jobb kedve van (vagy jobb kedvet akar), akkor infantilis...mindig ellopja a plüssöm, és vele alszik az ágyamban, ha nem vagyok otthon. -.-" Viszont a skizofrének tudtommal hallucinálnak is. Hmm...érdekes. De hát én sem vagyok orvos. Ennyit tudtam mondani, hogy anyukám milyen.
Szerintem a legkisebb rossz, amit tehettek, hogy anyukád háta mögött kell szólni az orvosnak, ha nagyon ellenkezik. Persze előtte meg kell kérdezni róla: pl: "Anyu, figyelj...neked mostanában sokszor van rosszkedved, ugye?" A reakciótól függ, hogy mit tegyetek. Ha nagyon elutasító, akármilyen együttérző hangnemben is beszéltek, akkor tényleg a háta mögött kell cselekedni, mielőtt szétveri a házat. Amikor megtudja, hogy szervezkedtek, akkor is olyan okot kell mondani, hogy pl: "Anyu, muszáj volt, mindig ideges vagy. Nem akarod, hogy jobb legyen a közérzeted? Tudod, hogy minden kezdet nehéz. Csak kicsit segítenek neked lazítani, olyan feszült vagy. Csak el kell fogadni egy kis segítséget. Biciklizni is könnyebb megtanulni, ha valaki fogja a kormányt, hogy el ne ess."...na meg hasonló hegyi beszédek:P
19/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!