Van olyan férfi aki megbánta hogy elvált?

Tegnap volt a kislányunk szülinapja. Csak rosszabb. Nagyon fájt ez nekem... Délelőtt jött erte. Kimentek az ajtón elkezdtem zokogni kopogtak kimyitom ők voltak. Mondta a picimnek puszild meg öleld meg anyát. Elindultak.. Lementem en is azt hittem már elmentek. Zokogtam remegtem. Aztán szoltgy várj már. Oldalra néztem akkor ült volna a kocsiba es kérdezte vigyen el valahova? Mondtam inkább ne beszéljünk. Egyébként pont egy hete vitte vele a nőt a lakás előtt.. A családjával ünnepelte meg a kislányunk szülinapjat. Délután pedig az én családommal ünnepeltüklnk. Estére nagyon kibuktam nagyon fájt. A kislányom semmit nem érez belőle mert előtte semmit nem mutatok, mindent megteszek érte. Amíg mi ünnepeltünk ő udvarolni ment a 23eves barátnőjéhez. Mindig viberen beszélünk. Reggel írta, hogy 7:19 emlékszem most indult meg ha igy gondolod nem is gondolok erre. Mondtam neki ez most jobbam faj mint a szülés. A szülés boldogság fájdalma. Mikor haza hozta a gyereket írta, hogy azért érezte ez nem teljes így hogy nem voltam ott de igyekszik igy is mindent megadni a gyereknek es tudja hogy en egyedul is megildom a dolgokat mert ugyes vagyok. Este küldtem egy kis montázst a születésnapi képekből a kislányommmal es egy 'búcsúzó' üzenetet, hogy elengedem éljük az életünket csak akkor beszéljünk találkozzunk ha muszáj mert nekem így nehéz. Aztán annyit valaszolt, hogy azért annak örülök hogy a kislanyunknak jo naoja volt. Letiltottam viberen. Ma 1kor mar írta az üzenet mikor viheti a gyereket es hívogatott telefonon. Nem hagy elni tovabb lépni i. A het minden napjan latta a gyereket feljar furdetni viszi hozza stb... Mondtam a furdetest hagyjuk nem megy nekem hogy jon a gyereket meg vigye az anyukaja neki ne jöjjön mert nem bírom nehez. Azt érzem nehezebb nem hogy könnyebb... Es hogy igazából nem érzi igazán a súlyát ennek az egész történetnek még. Elment de úgy gondolja még most is úgy csinalok majd mindent ahogyan neki jó. Ahogy ő eltervezi.