Van olyan hogy szeretjük egymást, mégis tönkremegy a házasságunk? Aki már elvált, visszagondolva hogy érzi mikor kezdett elromlani, meddig tűrt és így utólag megbánta e?

Mi a szerelem? Mert a rózsaszín köd, meg a tomboló hormonok nem tartanak sokáig. Egy házasságot ennél hosszabb időre köt az ember, de akkor már ez a fajta szerelem nincsen, hanem átalakul egy mélyebb szeretetté, megbecsüléssé. Jó esetben barátsággá, amiben testi vágy is van. Ezek viszont önmagukban nem tartanak össze egy házasságot.

Szóval igen, van olyan, hogy őszintén szereti és becsüli egymást két ember, mégsem működik a házasságuk, mert 1000 más dologban nem jönnek ki. Én is így váltam el a férjemtől, tányérdobálás és dráma nélkül, azóta is a legjobb barátok vagyunk (kb. 10 éve), de a házasságot nem kellett volna tovább erőltetni.

Nálunk pontosan ez a helyzet :(

Több, mint öv év izzó szerelem után a babavállalásnál kezdődtek a gondok. Nehezen jött össze, és így visszagondolva ott valami már megpattant... A terhesség alatt még látszólag minden rendben volt, aztán a gyerek születésénél előjöttek a gondok. Boldogtalan voltam már a kezdetektől, pedig a legboldogabbnak kellett volna lennem a világon, hiszen gyönyörű, egészséges gyermekem született. de éreztem, hogy ő lélekben máshol jár (nem nőre gondolok). Az én életem felfordult gyökeresen, az övé meg nem változott szinte semmit. Alig töltött velünk szabadidőt, volt, hogy amikor szombaton dolgozott, három egymást követő vasárnap elment ugyanahhoz a haverjához, mert meghívta ebédre. persze ott volt estig. Ahelyett hogy velünk lett volna... És még sorolhatnám napestig az ilyen eseteket. Szóltam sokszor, hogy ez így nekem nem pálya, változtasson. Különben el fogom hagyni. Nem azt kívántam, hogy ne menjen sehová, hanem hogy három esetből legalább egyszer döntsön mellettünk. 14 hónapos volt a gyerek, mikor döntöttem: elég volt, túl fiatal vagyok ahhoz, hogy boldogtalanul tengődjek. Én mindent megpróbáltam, de nem volt változás, mártír meg én sem vagyok, boldog szeretnék lenni. Szeretem még most is, és viszont, de nem szeretném visszacsinálni. Ugyanolyan boldogtalan lennék, és ez frusztrálna, félek, hogy a gyereken vezetném le.

A kérdés ugyan nem nekem szól, mert boldog házasságban élek, de ha nem baj elmondom a véleményem. :)

A házasság működéséhez édes kevés az, hogy a két fél szereti egymást. Alkalmazkodás, lemondások a javára, kedvéért, a másik iránt való tisztelet, érdeklődés a dolgai iránt, ezek mindig sokkal fontosabbak.

De ha a szeretetet úgy értelmezed, ahogy Pál apostol ír róla akkor abban alapvetően minden benne van. Ha vkit szeretünk csak azt akarjuk, hogy NEKI jó legyen. És ha mindkét fél így viszonyul a másikhoz, akkor jó a házasság.

(A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt,

Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy)