Irigység avagy miért kell mindenkit leszólni? Az eljegyzés miért csípi egyesek szemét?

A párom meg én 3 éve vagyunk együtt. Gyakorlatilag még gyerekként ismertük meg egymást, aztán évekig nem találkoztunk. Aztán a gimiben ismét fellobbant a láng köztünk. Aztán jött az egyetem és távkapcsolatba kerültünk. 3 év alatt egy pillanatra nem volt kétségem afelől, hogy nekünk együtt kell megöregednünk. Olyan bizalmunk van egymás felé, hogy az valami fantasztikus, rengeteget beszélünk, olyanok vagyunk mint a "legjobb barátnők"...a távkapcsolat sem okozott nehézséget, jól bírtuk, bírjuk. Egyik nap nagyon édesen azt mondta, hogy jó lenne ha tudná a gyűrű méretemet, mert készül valamire:D persze én egyből elújságoltam egy barátnőmnek, aki egyből lehurrogott, hogy "magához akar láncolni..." ez nem igaz. gyűrűvel vagy gyűrű nélkül összetartozunk, az eljegyzés egy gyönyörű gesztus szerintem részéről. Tudom, hogy vágyik rá...

Aztán tudom a környezetünkben mindenki hüledezik amikor kérdik, s mi úgy beszélünk, hogy egy életre tervezünk...

Szerintem az eljegyzés két ember dolga, a környezetnek semmi köze hozzá, főleg akit nem kérdezünk... ez a két ember akik most mi vagyunk, tudjuk azt a legjobban, hogy mit érzünk. Mégis kicsit elszomorít amikor kapom ezeket a kommenteket...lehet, hogy nem kéne felvenni a dolgokat...de fontos lenne a közelállók bíztató, elfogadó és "örvendező", pozitív hozzáállása...de vagy hurrogást vagy negatívumot kapok...miért ilyenek az emberek? miért nem örülnek más ember boldogságának? legalább a közeliek...:-S