Irigység avagy miért kell mindenkit leszólni? Az eljegyzés miért csípi egyesek szemét?
A párom meg én 3 éve vagyunk együtt. Gyakorlatilag még gyerekként ismertük meg egymást, aztán évekig nem találkoztunk. Aztán a gimiben ismét fellobbant a láng köztünk. Aztán jött az egyetem és távkapcsolatba kerültünk. 3 év alatt egy pillanatra nem volt kétségem afelől, hogy nekünk együtt kell megöregednünk. Olyan bizalmunk van egymás felé, hogy az valami fantasztikus, rengeteget beszélünk, olyanok vagyunk mint a "legjobb barátnők"...a távkapcsolat sem okozott nehézséget, jól bírtuk, bírjuk. Egyik nap nagyon édesen azt mondta, hogy jó lenne ha tudná a gyűrű méretemet, mert készül valamire:D persze én egyből elújságoltam egy barátnőmnek, aki egyből lehurrogott, hogy "magához akar láncolni..." ez nem igaz. gyűrűvel vagy gyűrű nélkül összetartozunk, az eljegyzés egy gyönyörű gesztus szerintem részéről. Tudom, hogy vágyik rá...
Aztán tudom a környezetünkben mindenki hüledezik amikor kérdik, s mi úgy beszélünk, hogy egy életre tervezünk...
Szerintem az eljegyzés két ember dolga, a környezetnek semmi köze hozzá, főleg akit nem kérdezünk... ez a két ember akik most mi vagyunk, tudjuk azt a legjobban, hogy mit érzünk. Mégis kicsit elszomorít amikor kapom ezeket a kommenteket...lehet, hogy nem kéne felvenni a dolgokat...de fontos lenne a közelállók bíztató, elfogadó és "örvendező", pozitív hozzáállása...de vagy hurrogást vagy negatívumot kapok...miért ilyenek az emberek? miért nem örülnek más ember boldogságának? legalább a közeliek...:-S
Irigyek, ahogy írtad, erre nincs jobb szó.
Ha látják rajtatok, hogy boldogok vagytok együtt, szeretitek egymást általában egyből jönnek a rosszindulatú megjegyzések, hüledezés és irigység.
Irigyek, mert ti boldogok vagytok, ők meg megfásult, esetleg magányos és boldogtalan emberek.
Engem és a párom is próbálnak szétszakítani egyesek, mert nem akarják elfogadni, nem tudják felfogni az erős kapcsolatunkat.
Ne törődjetek semmivel, tudom könnyű mondani, de rájöttem, át kell nézni az ilyen embereken.
Szeressétek egymást és csak magatokkal foglalkozzatok.
kedvesek vagytok:)
húszas éveink elején állunk. A mi eljegyzésünkhöz is tartozni fog a házasság 2-3 év múlva, reményeink szerint...
Persze vannak ellenvélemények a fiatal házasságról, de vannak mellette szóló dolgok is. Én például szeretnék fiatalon édesanya lenni...23-24 évesen mindenképp...aztán a közeli rokonok mindkettőnk családjában fiatalon házasodtak, húszas éveik elején...remek házasságuk van. A párom szüleire öröm ránézni 25 év házasság után!!! sok 2o éves megirigyelhetné:) a nagyszüleim meg már 51 éve házasok, nem is akárhogyan:)
Persze sokan hibáznak a fiatal házasságkötéssel, de azért legjobban csak a pár érzi szerintem...
Nekem van egy rokonom aki 24 évesen fél év után eljegyzett egy csajszit, persze őket nem szólja meg senki mert "ideje volt" minket 3 év után lehet kommentálni:-S
köszi a válaszokat még egyszer
Tudod ez egyrészt irigység is lehet, másrészt pedig nem az a gyakorlat mostanában, hogy fiatalon, egy életre tervezve összekötik az életüket az emberek.
Én sok boldogságot kívánok Nektek!!!
:) köszi
Az az igazság én mióta ismerem egy életre tervezek Vele:D
Az elmúlt évtizedekben fejre állt a világ. Mindaz, ami addig érték volt, mára értéktelen vacak. Miért? Sok oka van. Én mégis hiszem, hogy igenis van létjogosultsága a fiatal házasságkötéseknek, a fiatalon vállalt gyermekeknek. Miért lenne jobb a mai bevett gyakorlat (természetesen tisztelet a kivételeknek, mert szerencsére vannak! ) miszerint az a helyes, ha a gyerekek még huszonévesen is apuci pénzéből lopják a napot a főiskolán - már a harmadikon, mert kettőt már otthagytak, kirúgták őket - , haverok, buli, carpe diem, ma ezzel fekszem le, holnap azzal, becsúszik egy baba, elvetetem, stb....
Nagyanyáinkat már 17 évesen eljegyezték, 20 évesen gyereket szültek, de szeretnék én úgy megöregedni a férjem mellett, ahogy a nagyszüleimtől láttam!
Az életben vannak fontos dolgok, de szerintem a család a legfontosabb. A társ, a gyermekek, a közös élet, minden nehézségével, buktatójával és szépségével együtt.
Kívánok nektek nagyon szép, hosszú, közös életet!
Köszönöm szépen:)
Én is így gondolom mint Te kedves utolsó válaszadó...
Én nem járok bulizni, nem vágyam "kiélni magam" és társai...
Szerintem az élet azt jelenti, hogy érezd jól magad amellett akit szeretsz. Számomra a társ első volt mindig is. Emellett nagyon család centrikus vagyok:) sok sok gyerkőcöt szeretnék, attól az emberkétől akit annyira szeretek...szerintem nem sok ennél szebb dolog van az életben...
csak eszembe jutott....bocsi:)
köszi a válaszokat:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!