Szüleim nem fogadnák el a barátom?

Drog nem volt közte, "csak" alkohol, ami miatt abba hagyta az egyetemet, de pár éve elvégzett egy okj-t amicel el tudott helyezkedni.

14 voltam mikor először találkoztunk, egy estebéden, mivel unokabátyámmal egy csapatban játszottak, ünnepeltek és engem is meghívtak-a városunk női csapatában játszottam, és mi lányok is hivatalosak voltunk. Ott először csak láttam, fel sem tűnt. Aztán mikor ebben a csapatban játszott, sportos volt, 27éves jól nézett ki, akkor nem ismerteim az "életét". 16-17évesen az edzéseink szinte egy időpontban, sokat játszottunk egymás ellen, jó kapcsolatunk is volt (volt akkor barátnője, és mivel még tizenéves voltam, nem is gondolt arra, hogy összejönne velem). A meccsekre is kijártunk az én csapattársaimmal és ők is a miénkre. Úgymond egy kiscsalád volt ez. Amikor 19évesen Pestre kerültem eleinte kolis voltam, de messze volt a koli a sulimtól, aztán (mivel ő is Pesten élt) egyszer együtt jöttünk haza, mondta, hogy ő közelebb lakik, lakhatnék nála, ő úgy is alig van otthon a munkája miatt. Szüleim az ötletnek nem örültek (pont az előélete miatt), de látták rajta, hogy megváltozott, rendes munkája van, bírom is belementek. De nem tudom erre mit szólnának. Barátom anyja bír, ő még talán örülne is, még régebben poénból hangoztatta, hogy örülne ha ilyen barátnőt találna a fia magának mint én (bár ő még nem mutatott be, mint barátnő csak mint "félcsapattárs", és ő is ismert régebbről, de lehet neki sem tetszene, hogy valóban "egy ilyen" barátnőt talált-konkrétan az élő példát)