Miért gondolnak rosszra a rokonaim, csak azért, mert szingli, felnőtt férfiként szeretem a gyerekeket?

31 éves, egyedülálló férfi vagyok,még nem voltam házas,jó ideje nem volt tartós kapcsolatom,viszont szeretnék családot és szeretem a gyerekeket.

Az öcsémnek nem rég született gyereke(1 hónapos) és amikor legutóbb átmentem hozzá és megkértem a sógornőm,hogy hadd vegyem a karomba a picit,úgy nézett rám,hogy meg tudott volna a tekintetével,és azt mondta,hogy "majd máskor",pedig nem szoptatta és nem aludt,akkor nem értem mi volt a gond.

Az öcsém apósa meg azt mondta,hogy bizarr,amiért felnőtt férfiként gyerekeket akarok dédelgetni,ahelyett,hogy becsajoznék,az anyós pedig burkoltan pedofilnak nevezett.

Komolyan,egyáltalán nem akarnak látni a gyerek közelében,pedig teljesen normális vagyok,érthetően én is vágyok családra,feleségre,gyerekre,én is emberből vagyok.

Oké,lehet,hogy nem jön össze egy rendes kapcsolat,de nem vagyok pedofil,meg semmi hasonló.

Ráadásul a saját öcsém sem áll ki mellettem,magasról tesz rá,hogy a bátyja vagyok.

Szerintem a sógornőm teljesen elcsavarta a fejét vagy nem tudom,mondjuk mindig is gyenge akaratú kezesbárány volt,de nem gondoltam volna,hogy lépes ellen fordulni,mikor én mindig mellette voltam.

Nagyon megalázó érzés,hogy az öcsém családja gyakorlatilag kirekeszt és kutyába se vesznek,és rossz dolgokra gondolnak.

Egyáltalán semmi okot nem adtam rá,hogy ilyeneket képzeljenek rólam.

Hogy beszéljem meg velük ezt a dolgot?

Félek,hogyha szóba hozom,akkor rámförmednek és egyből kitérnek,meg azt mondják majd,hogy "ááá,dehogy",pedig biztosra veszem,hogy van valami emögött.