Milyen élet ez?

Apámról van szó. Elbaxta az életét azzal, hogy elvette anyámat. Apám értelmiségi családból származik, csak nem volt rá megfelelően odafigyelve (minden figyelmet a kisebbik fiútestvére kapott meg, aki bunkóvá nőtt). Anyám számára gondolom prioritás volt az első pár hónapban, úgyhogy ennek rögtön bedőlt és el is vette. De ezt még a mai napig képtelen vagyok felfogni, hogy ők ketten miről tudtak egyáltalán beszélni? Apám jó zenét hallgat, baromira intelligens, intellektuális, anyám pedig egy nagyon buta szőke liba, aki szegény családból származik, és arra volt nevelve, hogyan tud a legkönnyebben hasznot húzni másból. A lánytestvére is ilyen, 18 évesen egy vállalkozóhoz ment. De képtelen vagyok felfogni, hogy hogyan tudta őt apám elvenni? Valószínű, azért, mert érezte, hogy valaki törődik vele, de ennyire vak nem lehetett. :( El is váltak persze X év után, én anyámmal maradtam, de ha a gyámügy tudna arról, hogyan "nevelt" akkor elvettek volna tőle- magamra hagyott itthon, nem főzött nekem ételt, pénzt adott a kezembe kekszre és édességre, nem takarított, 13 évesen nem érdekelte, hogy kikkel bandázom, bántalmazott fizikailag stb. De a legszörnyűbb az egészben az, hogy apám mintha vak lett volna, elcseszte neki anyám az egész életét. Depressziós lett, iszik, cigizik, nincs senkije már, csak én. Nekem pedig rossz nézni, hogy mi történt vele, nem törődik magával, nem mos magára, kocsiján már kereket sincs ereje cserélni, szakállat növesztett, és halad lefelé :( nem tudom, hogyan segíthetnék rajta, mert már egyetemista vagyok az ország másik végében. Annyira rossz ez a szituáció, és anyámat hibáztatom ezért, mert még apámat is bántalmazta. Hogyan tudtak ezek összejönni? Tényleg ennyire vakít az a rózsaszín köd?

Az is bánt, hogy apám végig vak maradt, semmit nem akart tenni, pedig látta és tudta, hogy nem törődik rólam anyám, mégis hagyta.