Hogyan viseljem el a nagybátyámat?
Terrorizálja az egész családot, és állandóan parancsolgat, agresszív. Züllött, koszos életmódot folytat, és nem tudja elfogadni, hogy másnak is lehet igaza. A legkisebb ellentmondásra ordibálással, zsarolással reagál. Úgy beszél mindenkivel, mintha nem is emberek lennénk. Ráerőlteti az akaratát és "igazát" a másikra,... olyan, mint egy dühödt kullancs. Gyakran okoskodik, és olyan a viselkedése, mintha az apám akarna lenni. Ha egy étel nem sikerül jól, dühöng, és rondán kioktatja a nagymamámat..., ha csak egy kicsit nem értünk egyet valamivel, amiről beszél, szintén agresszívvá válik..., ha nem figyelünk rá igazán, kész cirkuszt csap. Nincs olyan a vele való beszélgetéskor, hogy "de". Ezt egy alkalommal két-három mondatban "elmagyarázta", amely során inkább csak saját magát nyugtatta meg azzal, hogy ő "jogosan, okkal" olyan, amilyen. Nagyon feszült vagyok a közelében, gyakran félek is, nehogy belém kössön, amely szinte minden héten megtörténik. A legrosszabb az, hogy a családom tagjai meghunyászkodva egyetértenek vele, és igyekeznek ráhangolódni. Egyedül az apám (és az apai nagymamám) ért meg. (A szóban forgó nagybácsi anyukám öccse.)
Kisgyerekkoromban sokszor durván megbüntetett, akkoriban is előszeretettel alkalmazta a lelki terrort.
24 éves vagyok.
válasza:
válasza:Pfff...az, hogy megértenek az nem elég. Nem tudja pl. Apukád helyre tenni ezt az alakot?
Akkor ezek szerint ti mind egy helyen laktok? Kié a ház?
Ez csak addig fog igy menni, ameddig tűritek.
Ha nincs más megoldás, akkor csináld azt, hogy levegőek nézed. Bármit mond elfordlsz, de előtte közöld vele, hogy téged nem érdekel az, hogy mit mond. Ha nagyon eldurvul akkor feljelented.
Természetesen külön lakunk.
Én a szüleimmel... nagybátyám az anyai nagyszüleimmel.
válasza:15:20
Sajnos, pszichésen beteg vagyok, olyannyira, hogy még az utcán is rosszul érzem magam. (Autizmus, stb...)
Az utóbbi időszakban igyekszem minél kevesebb időt egy helyen tölteni vele, de emiatt a többiek neheztelnek rám.
(Legtöbbször vasárnapi ebédkor találkozunk.)
15:21
Apukám is neheztel rá, viszont esze ágában sincs erőteljesebben fellépni ellene.
Nem engedi meg, hogy levegőnek nézzem.
válasza:A "TÖBBIEK NEHEZTELNEK"? :o
Akkor viszont a "többiekkel" van nagyon nagy baj , nem a nagybátyáddal! Feltételezem, hogy tisztában vannak a te problémáddal és lehetőségeiddel. Ám, ha rád ennek ellenére nincsenek is tekintettel, akkor tegyék azt egészen: Ne vegyék zokon, ha megmondod, hogy nem muszáj neked ottlenned, amikor ők a nagybátyáddal ebédelnek! Vagy bárhol kötelezően megjelenned, ahol a nagybátyád jelen van. Állj a sarkadra, szakítsd ki magad ebből a környezetből, mert a te állapotod így csak rosszabb lesz.
Ha alázatos családtagjaid magasról tesznek arra, hogy a te egészségi állapotod szintén okkal olyan, amilyen, akkor téged sem akarnak majd elfogadni olyannak, amilyen vagy. Elvégre minden családba kell fekete bárány--legalábbis ez a magyar norma. És ha most be nem látják, hogy nem te vagy az, akkor később sem fogják ú.m. "beismerni", hogy ők " tévedtek".
Semmilyen alternatívát nem látsz magad előtt? Ha jól értem, nem kell 24 órában együtt lenned azzal, aki terrorban tartson ! Önellátó vagy anyagilag és --legfőképp-- egészségileg? ? ?
Vagy a szűken vett családod ellátására szorulsz?
Csak találsz valami indokot arra, hogy eltávolodj a közeléből!
Azért, mert a "családod" jól érzi magát a sötét feudalizmus korában és a pofozóbábu szerepében, azért még te találhatsz nívósabb és egészségkímélőbb elfoglaltságot is, mint a nagybátyád közelségének elviselése.
Tényleg kötelező a jelenléted, míg a családod hódol a zsarnoknak?
16:00
Mindig is "különcnek" tartottak, de a betegségem sajnos viszonylag későn derült ki, ez is nagyban hozzájárult a kialakult "kép" minőségén.
Mostanság kihagyom a legtöbb vasárnapi ebédet, de nagyjából három hetente muszáj részt vennem, hogy lássam a nagyszüleimet.
Engem sem könnyű elviselni a gondjaim miatt, ez is hozzájárul ahhoz, hogy csak bizonyos szempontokból fogadják el a problémáimat. Leginkább csak a magányt keresem.
Sajnos nincsenek elképzeléseim a jövőmről (régen voltak), mivel még a kártyámon is az szerepel, hogy nem tudok magamról teljesen gondoskodni, a tiszta tudatom ellenére sem. Segítek sokat otthon, tavalyelőtt volt egy munkahelyem, ahol jól teljesítettem, de pszichésen nem bírtam tovább, és kénytelen voltam otthagyni. (Érettségim van.)
Igen, régen mindig köteleztek rá, mostanában pedig, mint mondtam, elvárják, hogy legalább bizonyos időközönként legyek ott. Viszont, a nagybátyám néha meglátogatja anyukámat, illetve nagyon gyakran beszélnek egymással mobilon, olyankor pedig anya mindent elmond rólam.
válasza:"sokszor durván megbüntetett, .... előszeretettel alkalmazta a lelki terrort."
A szüleid mit tettek olyankor?
válasza:Neked nem a későn felismert autizmus a bajod, hanem, hogy "állapotod ellenére" értelmes vagy >< és családod ezt a tényt nehezen viseli.
"Nem engedi meg, hogy levegőnek nézd"? Apud nem gondol arra, hogy a levegő az élethez elengedhetetlen "kellék" ! Úgy, mint a te nyugalmad is.
((( Nem mellesleg : ha valakit levegőnek néznek, azt ugyebár, észre sem veszik... nem mint te vagy kötelező "észrevenni" és elviselni nagybátyád szellemi mélyrepülését )))
Ahol, ha nem számít, ha az édesanyát/anyóst ( egy nőt, egy asszonyt) is iskoláz bárki/akárki, és apud nem állítja le az illetőt, akkor ne is várd,
hogy valaha "kiálljon érted/melletted". Magadrautalt vagy ott, ahol megértésre vágysz, hiszen kb. te érted saját"működésedet", a "többiek" nem.
(Egyébként : lehet, jobban jársz, ha a későbbiekben sem akarod magad "megértetni" velük, mert az is visszafelé sülne el.
Rádragad még néhány negatív jelző, ami eddig nem..te pedig sokadszor is megtapasztalod, milyen kegyetlen dolog, ha valaki már
gyárilag "túlérzékenyre van állítva". Az autisták igen nagy százaléka "különc", és hihetetlen, mennyit képesek adni "egészséges" társaiknak.
Többek között a türelemre való tanítást és a "mások baján való tanulást", azaz későbbi esetleges problémák időben való felismerését,
esélyt azok megelőzésére.)
Nehogy már te légy a hunyó, csak mert később derült ki a problémád, mint egyéb sorstársaidnak!
(Ha érdeklődhetek: mi az autizmus után következő "stb."? )
Miben gátol a jelenlegi állapotod? Fizikailag is visszavet valamiképpen?
A nagyszüleidet csak akkor láthatod, ha a nagybátyád is jelen van? Tényleg megoldhatatlan egy "hatszemközti" verzió?
Sajnos, a továbbiakban is el kell viselned, ha a nagybátyád többet tud rólad, mint te azt szeretnéd!
Anyud nem fogja tiszteletben tartani a magánszférádat a későbbiekben se, ha még 24 éves korodban is ez a bevett gyakorlat.
Legfeljebb nem fogja tudatni veled, hogy értesített mindenkit minden olyan eseményről is, amihez te nem szerettél volna "közönséget".
Pocsék érzés, de jómagam azért vagyok tehetetlen ugyanezen problémával, mert anyám képtelen érteni azt, ha nem csupán nem nyitok az úgynevezett rokonaim és egyéb, félig sem barátaim felé, hanem ott taszítom/hárítom/kerülöm őket, ahol csak tudom!
Néha már az az érzésem, hogy azt is tudják rólam, ami én nem...és te magadról sacc/kb. tudhatod, hogy általában nem a "magunkféléknek" van üldözési mániája.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!