Normális, ha a szüleim még mindig kisgyerekként kezelnek?

17 éves vagyok, 2 hónap múlva 18 leszek. Nem mehetek bulizni (igaz, nem is nagyon akarok, de 1-2 helyre néha azért elmennék), barátommal este 10 után még sétálni sem mehetek el, akkor beszélhetek interneten a barátaimmal, amikor a szüleim megengedik. Nem arról van szó, hogy lázadok, csak kezdem azt érezni, hogy már nem vagyok olyan gyerekes, mint rég, már tudok reálisan gondolkodni, ennek ellenére anyuék még mindig a 8 éves kisgyereket látják bennem. Van egy olyan szabály, hogyha valamiből rossz jegyet kapok, nem tvzhetek, nem netezhetek addig, amíg ki nem javítom valahogy. Szerintem ez már kissé túlzás, hisz eleve ha rossz jegyet kapok, akkor megpróbálom kijavítani magamtól, mert nem akarok hülye lenni semmiből. 9-ig nézhetem a tv-t, utána anyu elkezd velem kiabálni, hogy feküdjek már le. Mindennap 10-szer elmondja, hogy "Nehogy elhagyd a telefonodat, a kabátodra vigyázz, ne tedd le sehova a táskádat", holott eddig még egyszer sem hagytam el semmit. Ha mégis valamikor hibázom, pl. múltkor kiszakadt a felsőm véletlenül, mert beleakadtam valamibe, akkora hisztit levágott, hogy 1 napig azt hallgattam (holott egy öltéssel meg lehetett varrni). Ha valami "nem szalonképeset" nézek a tv-ben, akkor anyám odaszól, hogy "Kapcsold már át, ilyet nem szabad nézned" (horrort egyenesen megtiltja). Osztálykirándulásra nem mehettem el, mert szerintük az osztályomban sok a züllött emberrel, ilyenekkel nem mehetek el kirándulni. Ha eszem éppen, akkor " Kislányom, ne edd le magad, ne morzsázz le, húzd fel a pulcsid, nehogy beleérjen a kajába). Már néha túllépik az aggódó szerepet és átváltanak egy ilyen kibírhatatlan szülői szerepekörbe, amikor már mindenbe belekötnek, nem hagynak önállósulni, nem lehetnek saját gondolataim, a véleményemnek meg kell egyeznie az övékével. Még nem vagyok felnőtt, de már a felnőttség kapujához vezető út elején elakadok, ha így kezelnek. A továbbtanuláson is gondolkodom, már tudom, hogy merre szeretném venni az irányt, de szerintük abból nem lehet megélni, válasszak valami gazdasági cuccot (holott egyáltalán nem érdekel engem az ilyesmi). Lényeg, hogy még nem őrültem meg, de még mindig ugyanúgy élek, mint mikor 10 éves voltam, semmivel nem lehetek önállóbb. Tudom, unjátok már az ilyen kamaszos kérdéseket, de ez engem tényleg baromira zavar, mert a környezetemben azt látom, hogy a korombeliekkel másképp viselkednek a szülei, nekem meg a legjelentéktelenebb dolgokat is megtiltják. Mással is viselkednek így vagy az én szüleim már átlépik a határt szerintetek is?