Normális, ha a szüleim még mindig kisgyerekként kezelnek?

Egyke vagy? Én az vagyok rám is így rátelepedtek. Azt hiszi milyen jót tesz neked ezzel, csak az vele a baj, hogy semmi sem belülről fog neked jönni (rendszeretet, felelősség stb.), hanem kívülről erőltetik rád. Az ilyenekből lesznek a "pedig mi olyan szépen neveltük, olyan jól neveltük, mégis mi lett belőle" gyerekek. :) Én is kiszabadultam majd 20évesen, elmúlt az állandó kontroll, hogy feküdj le, kelj fel, egyél, takaríts, írjál leckét, stb. aztán ezzel csak azt érték el, hogy mindent elölről kellett megtanulnom a saját káromon, hogy kialakuljon saját magamban, aminek ki kell.

Mert tévhit, hogy ez a jó a gyereknek! Semmit nem tanul belőle csak rá van erőltetve, de az nem tart a végtelenségig.

Jézusom!

Ez már durva!

Én a te helyedben lázadnék...Mindjárt 18 vagy!

Én 13 vagyok, nézhetek horrort, akkor és azt eszek amit akarok, 10kor is kimehetek a barátnőimmel meg haverjaimmal az utcára, azt hordok amit akarok, bulikba is elengednek (sulinkban szokott lenni)

Én a te helyedben beszélnék ofővel vagy valami tanárral, felnőttel, és megkérném, hogy beszéljen velük...

Uhh én is hasonló problémában szenvedek, én se mehetek bulizni, barátom se lehet és én 20 éves vagyok!

A szüleid viszont még az enyémebbeknél is jobban tulzásba esnek :( Figyelj amig velük laksz nem számits változásra!

Engem felvettek az egyetemre, de én elmegyek otthonról, mivel elegem lett és nem velük fogok lakni! Vszinű ha elmész továbbtanulni és velük leszel ugyanigy fog folytatódni minden és az őrületbe kergetnek! Egyetemi bulikról ne is álmodj stb... Nem leszel önálló ember, gondolom hivatalos ügyeket intézni, főzni semmit se fogsz tudni mert anyádék ennyire gyerekként kezelnek! Arról nem is beszélve hogy nagyon naiv és buta leszel... Nem tudom erre vágysz-e de még nem gondolkodtál azon h elcuccolj tőlük?

"barátommal este 10 után még sétálni sem mehetek el, akkor beszélhetek interneten a barátaimmal, amikor a szüleim megengedik."

Az előbbi szabály teljesen normális, átlagos, az utóbbi egy kicsit túlzás.

"kezdem azt érezni, hogy már nem vagyok olyan gyerekes, mint rég, már tudok reálisan gondolkodni"

Reálisan gondolkodni sok 50 éves sem tud, ne hidd, hogy attól, mert "úgy érzed", te 17 évesen képes vagy rá.

"Van egy olyan szabály, hogyha valamiből rossz jegyet kapok, nem tvzhetek, nem netezhetek addig, amíg ki nem javítom valahogy. Szerintem ez már kissé túlzás"

Valóban túlzás egy kicsit, de lehetne rosszabb is. Nyilván elég szorgalmas lehetsz és mindent bemagolsz. Nagyon helyes, diplomáig ezt kell csinálnod, hogy sikeres legyél.

"Mindennap 10-szer elmondja..."

Félt, ideges miattad. Jobb, mintha elhanyagolna.

"Osztálykirándulásra nem mehettem el"

Ez már a betegesség határát súrolja: gátolják a gyerekük társas életének fejlődését...

az a baj, hogy az ilyen túl konzervatív módon felnevelt kislányok szoktak végül rájönni, hogy "még nem is éltek" és alapos bosszút állnak a szüleiken a későbbi életvitelükkel. Ami valahol érthető.

"A továbbtanuláson is gondolkodom, már tudom, hogy merre szeretném venni az irányt, de szerintük abból nem lehet megélni, válasszak valami gazdasági cuccot (holott egyáltalán nem érdekel engem az ilyesmi)"

Ha másban nem is, ebben FELTÉTLENÜL és TELJES MÉRTÉKBEN igazuk van! Nehogy azt tanuld, ami "érdekel", de nem lehet belőle megélni, hogy aztán az egész életed szenvedés és bánat legyen. A pénz a legfontosabb dolog a világon. Ezt egy 17 éves sem hajlandó elfogadni, de 10 év múlva már nagyon is érteni fogod. Ne rontsd el az életed.

"Lényeg, hogy még nem őrültem meg, de még mindig ugyanúgy élek, mint mikor 10 éves voltam, semmivel nem lehetek önállóbb."

Őszintén szólva munkakezdésig vagy diplomáig erre egy lánynak nincs is szüksége.

"Mással is viselkednek így vagy az én szüleim már átlépik a határt szerintetek is?"

Sokféle szülő van. Vannak nagyon rossz szülők, akik verik a gyereküket, elzavarják otthonról, vannak verekedős, alkoholizáló szülők. Ezek a legrosszabbak. Vannak egyszerűen csak mindig hisztis, mindig rosszkedvű, piszkálódó, kekeckedő elmebeteg szülők. Ezek is nagyon rosszak. Vannak szerető, gondoskodó, másrészt nem nevelő, mindent megengedő szülők. Ezek még a legjobbak között vannak, de nekik is vannak hibáik. Vannak karótnyelt, ókonzervatív, rendmániás, kényszeres szülők (mint a tieid). Nekik is vannak hibáik, más szempontból meg jobbak, mint a többi.

Nincs ideális szülő, mint ahogy semmiből sincs ideális. Inkább azt kellene végiggondolnod, hogy mit vesztesz ténylegesen azzal, hogy ilyenek a szüleid. Semmit. Nem sétálhatsz este 11-kor 17 éves korban? Ez mennyiben határozza meg negatívan az életedet? Rádszólnak evés előtt? Ez milyen reális hátrányt jelent, hogyan fog téged sikertelen emberré tenni? Hidd el, elhiszem, hogy néha nagyon kellemetlen pillanatokat élsz át a szüleiddel, de ezer komolyabb problémád lehetne.