Van a családodban lusta, dolgozni nem akaró ember, hogyan viszonyulsz hozzá?

Szerencsére nincs ilyen, a szüleim és a férjem szülei is jó példát állítottak mind a kettőnk és testvéreink elé egyaránt.

Ketten élünk férjemmel, de nem csak mi, hanem a testvéreim, a szüleim,a férjem huga, a férjem szülei is mindenki dolgozik, intézkedik, kiveszi a részét mindenből. Szerintem ez neveltetés kérdése.

Van ilyen igen. Nem tudok vele mit kezdeni, mert nálam idősebb személyről van szó, tehát az alapvető tiszteletet megadom.

Mikor néha-néha beleszól egy-egy dologba, hogy miért nem kéne költöznünk (saját pénzből) vagy miért nem kéne elvállalni még egy félállást valahol, akkor többnyire az arcába röhögök, persze nem ilyen nyíltan.

Szóval kb. elfogadom, tiszteletet mutatok felé, de mélységesen elítélem ezt a magatartást és a tanácsai abszolút nem érdekelnek. Alig találkozunk vele és ez így van jól. Nagyon önző, azért keres magának partnert az életre (elvált), hogy legyen aki a háztartását intézi helyette.

(Apósom ez a szeretett személy amúgy).

Van.

A fölös energiáját napközben a konditeremben vezeti le.

Nem tetszik, meg is vetem érte, de nem szólok bele.

Eleinte próbáltam neki jobbnál-jobb munkahelyeket ajánlgatni, de sikertelenül, ezért abbahagytam.

Hosszú a történet.:(

Ha a párjának ez megfelel, hát lelke rajta!

Van a rokonságban, bár nekem nem családtag.

A nagynéném élettársa. Most épp dolgozik, de csak nyáron szakácsként. A fizetését teljes mértékben valami adósságára fordítja, őt pedig a három gyerekes nagynéném tartja el (nem közös gyerekek). Plusz alkoholista, rosszul bánik mindenkivel.

Úgy viszonyulunk hozzá, hogy elviseljük, ha muszáj, amikor nagynénémet látogatjuk meg, de ő nem jöhet hozzánk, egyikünk otthonába sem.

Nővérem pasijának a testvére.

Dolgozik de el is veri egyből azt a pénzt amit megkeres. Otthon semmit nem segít. Nem is igazán száll be a rezsibe.