Hogyan legyek olyan ember akit sok mindenki kedvel?

Ugyanilyen voltam - és néha még vagyok - mint Te. Én megtanultam azt, hogy igenis fel kell venni a pléhpofát. Mindenre bólogatni, helyeselni, mosolyogni...stb. Egyszóval álszentnek, kétszínűnek lenni. Így most mindenki szeret. Az már más dolog, hogy mit gondolok róluk a hátuk mögött. Az is más dolog, hogy most mindenki álszentnek gondol. De nekem legalább nincsenek ellenségeim. Bárkire számíthatok bármiben. Ez mondjuk visszafele is igaz, max. nem fűlik hozzá a fogam, de segítek azokon, akik számítanak rám.

Én sem vagyok mindig jó hangulatban, és minden embernek van jó és rosz hangulata. Nem kell mindig kedvesnek lenni, miért kellene. Az embernek a természetét a gének, és az adott helyzet formálja, ne akarj mindenáron mindenkire mosolyogni, és jó képet vágni. Maradj inkább a középúton, abból nem lehet kellemetlenséged.

Szerintem pedig fontos, hogy mindig mosolyogjunk és pozitiv dolgokat mutassunk mások felé! Engem például azért szeretnek mert mindig mosolygok és ezzel felviditok másokat is! Ha folyton a problémáinkon rágjuk magunkat és szomorkodunk attól az még nem oldódik meg! Ha van egy két jó szavad az emberekhez segitőkész vagy és vidám szeretni fognak! Én természetemből sé neveltetésemből adódóan pozitiv és segítőkész vagyok! Apukám mindig azt mondta hogy " légy jó ember az nem kerül semmibe" Néha meg is szokták kérdezni, hogy sirtam e már életembe. s nekem is sokkal jobb hogy könnyedén veszem a dolgokat nem elsiklok felettük csak próbálom belőlük kihozni a legjobbat és ha ez a pozitiv dolog sugárzik belőled hozzád is mindenki pozitívan fog állni! S ez nem azt jelenti, hogy nem mondhatod el a véleményed nem vitázhatsz ha nem értesz valamiben egyet mert én is szóvá teszem csak a modor a lényeg!

Nem olvastam a válaszokat :) Szerintem elég, ha azok kedvelnek, akiktől tényleg jól is esik ez. Eldöntheted, milyen legyél, és messze nem annyira meghatározó az előélet, amennyire hajlamosak vagyunk azt hinni. Példa: ha az önmagát adó, ám nem "kórosan őszinte", viszonylag kevés értelmetlen időtöltéssel "foglalatoskodó", konstruktív és derűsebb, nem mellesleg békés típus a "kedvenced" belül és kívül, akkor a hasonlók közt ténykedve esélyesebb, hogy hosszába-keresztbe kialakul valami mélyebb szimpátia. A nyomorult és borult, fájdalom- és sérelemfüggő önjelölt géniuszok (nem ritkán akár jövendőmondók) társaságában pedig akár láthatatlanná is válhatsz, ha úgy döntesz, hogy nem vállalsz hősszerepet mások csuda színdarabjaiban. Úgy értem: az se gond, de csak akkor, ha magadra találsz benne.

Nagyon nehéz mindenkinek megfelelni. Próbálj meg először a közvetlen környezeteddel kedves és barátságos lenni. Ha rossz a hangulatod /ahogy te mondod: bunkó vagy/, kérdezd meg magadtól: miért vagyok ilyen? Tehet erről valaki? Talán már meg is változik a hangulatod. Mosolyogj amennyit csak tudsz!

mindenki úgyse kedvelhet

Kedves Kérdező! Épp 5 éve tetted fel a kérdésed ha jól látom. Sikerült megváltozni, valamin változatni? Komolyan érdekel, hogy személyiségünkön változtatni csak elhatározás kérdése vagy valami alapvető dolognak kell változni az életben (erőteljes külső tényező)?