Szégyellem a családom, hogy mondjam meg barátomnak, hogy nem szeretném bemutatni?

Hát az ugyan igaz, hogy 15 évesen az ember még nem az esküvőjére készül (ideális esetben), de a jövőben, tartósabbnak ígérkező kapcsolatok esetén hogyan szeretnéd majd megoldani ezt a helyzetet?

Azért szereted a szüleidet is, ugye? (Vagy van esetleg más gondod is velük?)

Ha friss még a kapcsolat, akkor mondd csak azt, hogy nem szeretnéd MÉG bemutatni őt a szüleidnek.

Semmikép se érezhesse úgy a srác, hogy vele van valami gondod!

Aztán, ha elmúlik a szerelem, akkor nem vesztettél semmit a bemutatás elmaradásával; ha meg esetleg mégis hosszan együtt maradtok, akkor úgyis lesztek annyira jóban, hogy ezt is meg fogod tudni beszélni vele! Optimális esetben ő is elfogadja majd. (Nem csak téged, de őket is veled együtt.)

Ezt most nem csak erre a konkrét kapcsolatodra értem, hanem általánosságban.

Egyetértek az előttem szólóval. 😊

Két év az már elég nagy idő, hogy ebbe a dilemmádba is beavathasd. Persze finoman, óvatosan. (Aztán lehet, hogy így is meg akarja majd ismerni őket, de akkor már nem baj, hiszen tudni fogja előre, mire számíthat.)

A mamádat ismeri már a srác? Tudja, hogy vele szorosabb a kapcsolatod? Lehet, nem ártana.

"lakásban minden nagyon színes, és csillogó dolgok vannak"

Ez a legkevésbé se tartson vissza.

"Nagyon csúnyán beszélnek, és cigányosan, valamint nagyon igénytelenek magukra."

A beszéd a kisebb baj. Az igénytelenség mit jelent? Kosz és kupleráj van otthon? Ha igen, akkor erre előre készítsd fel a barátodat, és mutasd meg utána a saját szobádat, hogy láthassa: ami rajtad múlik, az nem úgy néz ki.

Ha a barátod szeretné, nagyon ne halogasd a bemutatást, mert ez úgy jön le számára, hogy nem vállalod fel őt a szüleid előtt.