Ha genetikai teszt alapján 35-40% lenne, hogy a tervezett gyereketek örököl egy betegséget, vállalnátok?

Engem megriaszt, hogy mennyien valami tragédiaként élnek meg egy karbantartható betegséget. Ha valóban cukorbetegség súlyú (bár a kérdező nem írta le a betegséget), ami gyógyszerrel és diétával tökéletesen karbantartható, akkor abszolút nem értem a fintorgást... Az abortusz fel sem merülne. Ha vesszük a cukorbetegséget, egy 1-es típusú cukorbeteg gyerek mellé simán vállalnék testvért.

De a kérdező sokat segítene, ha leírná a betegséget, hogy biztosan lássuk.

Betegségtől függ a dolog.

Nálunk pl. a gyenge látásra van nagyon nagy esély (az én családomban is sok probléma volt, a párom örökletes dolgok miatt kb. félig vak volt gyerekként, 16 koráig orvostól orvosig járt, többször műtötték, mikor ő azt mondta, hogy elég volt, nem akar többet), de ezzel azért lehet teljes életet élni, még ha okoz bizonyos gondokat is.

Cukorbetegséggel is lehet jó életet élni, ha nem szörnyülködéssel van kezelve, hanem úgy, mint mondjuk egy glutén, laktóz, vagy bármilyen más érzékenység, nem kell horrort nevelni a gyerekbe. (Ismerek olyan gyereket, aki rendesen gyűlöli magát, mert az lett belénevelve, hogy az inzulin rossz és ő nagyon-nagyon beteg.)

Egy súlyos, tartós betegséget, ami állandó orvost, odafigyelést, folyamatos feszültséget jelent, hogy mikor lesz rosszul a gyerek, nem biztos hogy mernék vállalni, nem tudom, lenne-e elég kitartásom hozzá.

Egy súlyosabb dolog esetén pedig nem tartanám meg a babát. Tudom, sok olyan példa van, hogy orvos tutira mondta a betegséget, és mégis egészséges lett a gyerek, de én nem merném vállalni a kockázatot.