Ha genetikai teszt alapján 35-40% lenne, hogy a tervezett gyereketek örököl egy betegséget, vállalnátok?

"ember a saját jogán"

Egyesek szerint csak akkor, ha átment mindenféle teszteken...

Szomorú és gonosz dolog, mikor egy ápolásra szorulót kevésbé szeretnek és kevésbé fogadnak el, mint egy egészségest, de azért ne essünk már át a ló túloldalára.

Meg sem született, meg sem fogant, sosem létezett gyerekek jogaiért meg érzelmeiért ne menjetek már egymásnak.

Most elolvastátok a kérdést és a fejetekben már elképzeltétek a szegény, beteg gyereket, aki fölött harcolnak a szülők meg a rokonok, akit ápolni kell meg aki nem dönthetett az életéről. De hoppá, ez a gyerek sose létezett, nem is létezik, és a feleség nem is akarja, hogy ilyen helyzet valaha fenn álljon.

Akkor ki is dönt jobban?

"ez a gyerek sose létezett, nem is létezik, és a feleség nem is akarja, hogy ilyen helyzet valaha fenn álljon.

Akkor ki is dönt jobban?"

Aki elhagyja az ilyen feleséget. Mert ebből sokminden más is következik.

Egyébként pont az a jó, ha csak elméleti síkon kell ilyeneket átgondolni, átbeszélni, még mielőtt éles helyzet lenne.

Talán segítene a döntésben, ha hasonló betegséggel, helyzettel küzdőkkel felvennétek a kapcsolatot. A valóságban látva a helyzetet tudnátok reálisabb kép alapján dönteni.

Nem riogatásként, de zárójelben megjegyezném, hogy tutira egyetlen szüléskor sem mehet az ember lánya, mert néha a szülés alatti sérülések durvább kimenetelűek lesznek, mint az előre bejósolható bajok. Sajnos.

Épp ezzel a tudással, ha az adott bajjal felnőttként teljes életet élhet, én biztosan vállalnám.