Ti vállalnátok segítség nélkül gyereket?
A segítség alatt nem anyagiakra gondoltam, hál'Istennek arra nincs szükségünk.
Mindkét nagymamajelölt él, de az egyikük egészségügyi okokból nem tud gyerekezni, a másikuk pedig nem szeretne már, előre elzárkózik a gondolattól is, ahogy a család többi része is. Nem túl "bababarátok".
Én nem adnám fel a karrierem. Szerencsére csak hetente egy-két nap pár órát, és leginkább hétvégente, éjszakai órákban kell elmennem, azon kívül otthon vagyok, tudok lenni.
Ezen alkalmakkor nyilván így bébiszitter segítségére lenne szükség.
A férjem biztos segítene, de a munkaideje nem összeegyeztethető velem, legfeljebb hétvégente tudna vigyázni a kicsire.
Persze szeretnénk gyereket, de így nagyon kiszolgáltatottnak érzem magam.
Gyakran idegenekre kellene rábíznom a kicsit, borzasztóan furcsa belegondolni, plusz ugye ott van, ha a bébiszitter az utolsó pillanatban lemondja, hová teszem a gyereket...
Ez az egyetlen, ami visszatart.
Ismertek valakit, akinél működőképes egy ilyen rendszer? Bevállalnátok?
Minden helyzet más és más. Nincs jelentősége, hogy itt a gyakorizók hogy csinálták. Nincs két egyforma séma, amire ráakaszkodhatnál. Döntened kell.
"Én nem adnám fel a karrierem. " - emiatt az az érzésem, neked nem kell gyerek.
Van olyan, akinek ráment a "karrierje" de nem bánja, van olyan, akinek nem ment rá és mégis tehernek/akadálynak érzi a gyereket. Van olyan is, nem kevés, aki összeegyezteti a hivatásával, és szépen neveli a gyereket.
Az én anyukám is dolgozott, hétköznapokon ismerős vigyázott rám is és testvéremre is, akinek velem egyidős gyereke volt.
Nálunk sem mindig ért rá nagyszülő vagy keresztanyukám, de szüleim ismerőse révén meg lett oldva teljesen a felügyelet.
Csak hétvégente volt otthon anya, apa.
Nem tudom ez manapság mennyire megoldható, de én is csak 21 éves vagyok, szóval nem volt az olyan régen, hogy egy jó ismerősre is rá lehetett még bízni egy kisgyereket.
Hozzáteszem még azt is, hogy én bölcsibe se jártam, és mégis megoldható volt a hétköznapokon is 3 évig.
Nekem eszembe sem jutott volna, hogy mások segítségére alapozzak a gyerekvállalásnál.
A gyereket a párommal KETTEN vállaljuk, azaz nekünk kell megoldani az ezzel kapcsolatos problémákat is.
HA mi ketten nem tudjuk valamiért megoldani a felügyeletét, akkor egy megbízható "idegen" semmivel sem rosszabb, mine egy nagyszülö, elvégre óvodában/iskolában is idegenekre van bízva a gyerek, ott sem akarod a nagyszülöt berendelni.
Emellett tökéletesen érthetö, ha a nagyszülök sem akarják emiatt a saját életüket feladni, átrendezni, csak azért, hogy neked ne kelljen a "karrieredet" feladni. A legtöbb nagyszülö még dolgozik, vagy/és nem annyira egészséges, hogy egy vagy több gyereket ellásson. Ezen kivül a saját gyerekeit felnevelte, ezután megérdemel annyit, hogy az életét úgy élje, ahogy neki tetszik, nem pedig hoyg gyerekörzéssel töltse a szabadidejét!
Ilyen hozzáállással ne akarj gyereket!
Köszönöm a kedves, és kevésbé kedves válaszokat is :)
Zenész vagyok, a hétköznapi pár óra a próbák, míg a hétvégiek a fellépések.
Így nem úgy kell elképzelni, hogy napi 12 órára "elhagyom" a gyereket, nem értem, miért zárná ki egymást a kettő, csak ezekre az elfoglalt óráimra kellene segítség.
Nyilván eszem ágában sincs abbahagyni, ha egyszer kilépek a bandámból, nem lesz egyszerű egy újabb működőképes felállást alapítani, találni, nem olyan, mint új munkahelyet keresni.
Ahogy nagyobb lesz a gyerkőc, ugyanígy otthon leszek vele, nem megyek sehová 12 órázni. Egy idő után akár velem is jöhet a próbákra.
Maximálisan megéri túlélni az elejét.
Szerintem nem fogalmaztam úgy, hogy a nagyszülőkre akarnám lőcsölni a kicsit, épp ezért írtam, hogy egyikük sincs abban az "állapotban", hogy bármikor besegítene, legyen az egy két órás látogatás akár, ezért lenne szükség bébiszitterre. Egyébként csak hogy mindenki megnyugodjon, egyikük sem dolgozik, viszonylag fiatalok is. Anyósom éppenséggel szereti is a gyerekeket, de őt nem terhelném ilyesmivel az egészségügyi problémái mellett.
Hogy nem akarom keresztbe vágni a karrierem, az talán érthető :) Nem értem, mi a gond a hozzáállásommal, így is rengeteg mindent fel fogok adni, kivéve a fő tevékenységem.
Hogy magunknak szülöm a gyereket? Pontosan így van. Minden tiszteletem azoké, akik meg tudják oldani a gyerekfelügyeletet úgy, hogy mindkét szülő dolgozik. Azt viszont kétlem, hogy ehhez soha, egyetlen alkalommal sem kellett más segítségét kérni.
Sajnos nincs olyan ismerősöm, akinek babát adnék a kezébe, de többen megnyugtattatok, így talán már bele merek vágni a dologba, a két bébiszitter nagyon jó ötlet, egy csomó problémát meg lehet előzni vele.
Kicsit ijesztő belegondolni, hogy egyedül, tapasztalatlanul vállaljunk fel egy ekkora felelősséget. Másnak azért ott a nagymama, hogy legalább az elején tanácsot adjon, nálunk úgy igazán nincsen. Azért csak megoldjuk valahogy, amíg nagyon apró a gyerkőc :)
Egyébként persze, normál esetben a gyereket választanám karrier helyett, de itt nem inthetek a srácoknak, hogy találkozunk 3 év múlva.
Amíg legalább a bölcsi nem jöhet szóba, össze kell vonnom a kettőt.
Mivel a későbbiekben sem tervezek pályát módosítani, de gyerek nélkül sem akarok maradni, meg kell tudni oldani.
Ilyenkor nehéz nőnek lenni :)
Köszönöm a válaszod! :)
Nem sok időm lesz szülés után otthon ülni, így nem lenne hülyeség már a terhesség alatt barátkozni a bébiszitterrel, legalább már tudnám, kinek a kezébe adom a kicsit.
Már most ideges vagyok, ha belegondolok, pedig hol van az még :D
A pótnagyi nagyon is jó lenne :) Sajnos anyám nagyon utálja a gyerekeket, minket is csak kötelességből nevelt fel. Anyósom - ne legyen igazam -, ki tudja, meddig marad még velünk szegénykém, lehet, már nem fogják megismerni egymást.
Azért jó lenne, ha az én gyerekemnek is kijutna egy olyan igazi, aranyos nagyiból :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!