Hogy lehet ezt egy barátnak szépen megmondani?

Szóval az egyik barátnőmnek van egy 6 éves kislánya. A gond az,hogy nagyon elkényezteti. Illetve ezzel még nem lenne gond, hanem, hogy amikor pl. a lányokkal náluk vagyunk egyszerűen nem tudunk normálisan kommunikálni. A gyerek szó szerint csicskáztatja az anyját. Mindenért átküldi a szomszéd szobába, akkor találja ki, hogy éhes, stb. A legrosszabb, hogy a barátnőnk meg rögtön ugrik. Ha véletlenül nem, jön a sírás, vagyis inkább a hiszti. Én komolyan mondom, hogy ilyet még nem láttam, hogy egy 6 éves gyerek így terrorizálja az anyját. A barátnőm meg mindenre ugrik rögtön. Simán félbeszakítja 6szor az éppen szakításban lévő barátnőnk sírását, hogy megnézze a képet a számítógépen, amit a gyerek éppen akkor akar mutatni. A kicsi abszolút nem képes egyedül játszani. Ha valaki ott van, rögtön féltékeny,hogy nem ő van a középpontban. A helyzet akkor is ugyanaz, ha éppen máshol vagyunk, és ő elhozza a kicsit. Egy fél óra után már mindenki forgatja a szemét, pedig van más is, akinek gyereke van, tehát szokott lenni gyerek néha a társaságban. Bár azért ezekre az estékre (hetente, kéthetente egyszer) mindenki igyekszik megoldani a felügyeletet. Ez a barátnőnk nagyon ritkán. Pedig lenne, akire bízza.

Most már odáig jutottunk, hogy kifogásokat keresünk, hogy miért nem tudunk elmenni hozzájuk. Egyszerűen tudjuk, ha otthon van a kislány, akkor nincs beszélgetés. Azért meg, hogy az hisztit, meg az ugráltatás hallgassuk nincs kedvünk elmenni, mert ez az 1-2 óra jut egymásra.

A barátnőnket imádjuk, nem akarjuk bántani. De hogy lehetne neki megmondani, hogy szörnyen elkapatja a gyereket, és hogy azért nem megyünk, mert nem lehet vele dumálni egy szót sem, ha ott a gyerek. Volt olyan, hogy egy 30 fős társaság az ő gyereke körül ugrált.

Lehet erre valahogy célozni, hogy megértes. Mert bár intelligens nő, mégsem veszi észre ezeket. Mondjuk nekem az is furcsa, hogy valaki nem veszi észre, hogy a másik 10 kezdett már neki ugyanannak a mondatnak.