Azt hiszem bekattantam, segít valaki?

Lassan 1 éves babával vagyok otthon, és kezdem magányosnak érezni magam. Párom kora reggel megy el és este jön haza. Hazajön, fürdik, eszik és attól függ mennyire van kedve, váltunk pár szót és alszik.

Van úgy hogy el van ájulva a gyerektől, dögönyözi, stb. Van úgy hogy "kussoljon már el a gyerek" mert ő így nem tud enni, pihenni, stb.

Ha hétvégén otthon van, akkor is alszik, pihen, amikor meg kipihente magát, a másik nap, akkor se nagyon foglalkozik velünk, nem megyünk sehová, kezdek kiégett anyuka lenni...

A héten egyre többet veszekszünk, ami megvisel lelkileg, nyomott vagyok, párom fejére vetettem, hogy most már észbe kaphatna, mert tényleg alig van otthon, ami lenne szabadideje, nem foglalkozik velünk. Jó jó nem szó szerint értem.

Azt is nehezményeztem, hogy sorozatban este 9 kor jön haza, holott tudom, hogy már fél 7kor itthon van, de akkor nem egyenesen jön haza, hanem megy a kocsmába, mert csak ott tud gondolkodni (nem kocsmatöltelék!) Azt is megértem hogy egy építőipari vállalkozás vezetése nem kis feladat, azt is megértem hogy esténként jól esik egy két pofa sör. De azt már nem tudom benyelni, hogy már ez a sokadik este, úgy érzem igyekszik nem kivenni részét az esti teendőkből, azért jön haza későn.

Szex? Tény hogy ritkábban van, de nem panaszkodom, oltári jó vele.

Azt is megértem hogy dolgozik, ez a szakmája, de azt már nem értem hogy hiába dolgozik a pénznek nincs látszatja, már lassan 6 hónapja alig adott haza valamit. A gyerek után járó fizumból fizetem a lakáshitelt, a rezsit, és amit a gyereknek kell, azt veszem.

Nem mondom azt hogy nem ad semmit haza, mert hébe hóba kezembe nyom egy 10-20 ezrest, azt is kajára költöm. Azt is megértem hogy válság van, nagyon szar az építőipar, olyan mint a piramis játék, mindenki tartozik ennek annak, vagy senki se fizet.

Anyukámék nagyon segítenek, hála nekik, nélkülük a béka segge alá kerülnénk, ugyanezt a szüleiről nem mondanám ezt, havi 1-2 utazunk hozzájuk, nekem ez így bőven elég. Nem nagyon szeretek lemenni, valahogy nem találom ott helyem, a gyerek is szinte ölbe van, alig teszik le. Azt is megértem hogy ritkán látják, de valahogy...

Mivel a héten többször veszekedtünk, amiatt hogy mint mi család együtt nem csinálunk semmit, vagy a pihenésről szól a hétvége, vagy le kell menni vidékre. Bekattantam.

Elmondtam a szüleivel kapcsolatos dolgokat miért nem érzem ott jól magam, miért nem akarok most lemenni vidékre, itt a hosszú hétvége, végre együtt lehetnénk hármasban. Már helyet is találtam, ahová megyünk majd, csak úgy érzem a páromat bántottam meg vele, holott tudja nagyon jól igazam van, a hétvégéből nem engedek.

Bekattantam, fáj a gyomrom az idegességtől, kihat a gyerekre, úgy érzem, elértem a célom, hogy együtt legyünk, de mégis vesztesnek érzem magam.