Van olyan köztetek, aki saját elhatározásból, direkt tartja alacsonyan az életszínvonalát, a családja jövője miatt?

Én úgy hívom, hogy takarékoskodás.

Havi ötvenezret rakok félre minden hónapban, bár nem gyűjtök semmi különösre. Csak szeretem tudni, hogy van egy bővülő tartalékom.

Az életszínvonalam ettől nem alacsony, de garantálja, hogy a nehéz időszakban se legyen az.

A kerdes erthetetlen bocs

Csaladja jovoje ?

Úgy érted, hogy pl. két szülő látástól vakulásig dolgozik, nem járnak sehova, csak a legszükségesebbre költenek, mert mondjuk a gyerekeiket taníttatni akarják és lakással indítani az életben?

Ha ilyesmire gondoltál, akkor van értelme a kérdésednek, ... és igen, vannak ilyen emberek.

Ha nem erre gondoltál, akkor fejtsd ki bővebben!

Szerintem a legtöbben így csinálják. Vagyis nem verik el a fizetésüket az utolsó forintig, hanem igyekeznek rendszeresen félretenni.

Van, aki valami konkrét dologra gyűjt (kocsi, lakás, továbbtanulás, stb) van aki vésztartalékot gyűjt.

Legalább is szerintem azzal van a gond, aki kimaxolja a lehetőségeket, és csak élvezi a pillanatot.

Alacsonyan ugyan nem tartjuk, de élhetnénk "nagyobb lábon", ha szeretnénk, csak nem tesszük. Lenne pénzünk új tévére, drága ruhákra, telefonra havonta, de feleslegesnek tartom ilyenekre elszórni a pénzt. Inkább mi is takarékoskodunk, a gyerekeinknek teszünk félre.

Azért nyaralásra mindig jut, és a boltban sem gondolkodom, ha megtetszik valami, hogy megvehetem-e vagy nem (azon igen, hogy szükségem van-e rá).

Mire gondoltál, mennyire kellene alacsonynak lennie? Kicsit részletezhetnéd, lehet, hogy nem ugyanarra gondoltunk.

Nagybiztonságú rendszerekkel foglalkozom, informatikus vagyok. Nem keresek rosszul. Vihetném a családot minden este étterembe vacsorázni. De a feleségem van olyan rendes, hogy főz ránk. Vagy például málnát sem kell vennem, mert nagy a telek, és hátul van 3 sor málnám. Vacsora előtt kimegyünk, és "lelegeljük" ami aznap megérett. És a gyerekek is szeretnek a kertben bóklászni, játszani. Vagy például a saját termelésű paradicsomra esküszik az egész család. Amikor a tövön érik meg (és nem féléretten leszedve kerül a boltba) hanem zamatossá érik.

Szóval nem csak én, hanem a gyerekek, vagy a hozzánk vendégségbe jövők is megerősítenek abban, hogy a mi kerti zöldségeinkből összedobott vegyes-salátának, vagy az Anya marha steak-jének nincsen párja.

Most akkor, ha a feleségem itthon megcsinálja, csak azért menjek étterembe, hogy a tízszeresébe kerüljön? Itthon legalább tudom, hogy a zöldség/gyümölcs amit felhasználunk, az valóban bio, és nem látott permetszert.

És a kerti munka jó kikapcsolódás az idegőrlő szellemi munka után.

Kinek is adhatna az ember, ha nem a gyerekének?

Önző embernek nem való gyerek!