A családom miért nem tudja elfogadni, hogy depressziós vagyok és nem lusta?

Nekem nem kell, hogy kifejtsd. Sokáig én is így gondolkodtam, mint akik itt irnak: divat"betegség ", csak az lesz depis, akinek amúgy semmi probléma nincs az életében, stb...

Aztán sikerült nekem is bele esni. Nem voltam gyerek, elmúltam már 30, nem volt se szerelmi, se egyéb vilagfajdalmam. Egyszerűen csak megtortent. Mondjuk akkor eszembe se jutott, hogy depresszió, azt hittem valami "valodi" betegségem van. Éjjel nem tudtam aludni, nappal eszméletlen fáradt voltam, 25 kilót fogytam, öngyilkosság foglalkoztatott....

Amíg valaki olyan szerencsés, hogy csak hallomasbol ismeri a depressziót, addig el se tudja képzelni, hogy milyen nyomorult helyzetben van az, aki valóban beteg. Önmagától nem tud belőle kimaszni, kell hozzá a szakértő segítség és sokszor a gyógyszer is

#16 vagyok

Tisztelet a kivételnek.😶👆

"A legjobb az, hogy pszichiáter is azt mondta, hogy valóban ezzel járhat."

Esetleg azzal kapcsolatban nem adott valami tanacsot, hogy megis hogyan kellene ezt a helyzetet kezelni, ha ezt a kornyezeted nem nezi jo szemmel, es ebbol meg tobb konfliktusod van? Csak mert szoktak!

Pszichiaterhez nem onigazolas celjabol, hanem a gyogyulas miatt kell jarni, de ehhez neked rengeteg erofeszitesre lesz szukseged, nem megy magatol.

Vagy keress masik pszichiatert ha ugy iteled meg, hogy ez nem segit...

Aki nem volt még depressziós, az annyira eltudja bagatellizálni. Ez egy valós probléma, ami rengeteg embert érint, sokan nem is tudják, hogy érintettek benne. A megnövekedett alvás igény meg igenis az egyik tünete a depressziónak akár tetszik akár nem. Neves szakemberek mondják ezt, nem gyakorikerdesek.hu-n kommentelgető akárkik.

"A depresszió egyik leggyakoribb tünete az alvászavar, amelynek mindhárom változata előfordul: az elalvás zavara, a gyakori felébredés és korai ébredés. A beteg akkor is fáradtnak érzi magát, ha a szokottnál többet alszik. Ugyancsak gyakori kísérő tünet az étvágyzavar, az emésztési zavarok, a székrekedés, a szédülés és a generalizált fájdalom. A szexuális késztetés minden esetben csökken. "

"A családom miért nem tudja elfogadni, hogy depressziós vagyok és nem lusta?" - Már ennél a kérdésnél elakadtam. Tipikus önsajnáltató duma.

"A családom állandóan piszkál, mert túl sokat alszom. Nem tudják megérteni, hogy azért alszom ennyit, mert nálam ezzel jár a depresszió." - És elárulnád, hogy pontosan miért vagy depressziós? Ez egy veled született deviancia vagy a sok kudarcok után váltál letargikus hangulatúvá? Bár én inkább egy önsajnáltató buta tininek tudlak elképzelni.

" A legjobb az, hogy pszichiáter is azt mondta, hogy valóban ezzel járhat." - De ő a "jár" igéhez hozzá tette a "-hat" ragot, amit ezáltal inkább feltételes módban értett. Ha határozott álláspont lenne, akkor nem rakta volna ki a "-hat" ragot. Lásd a következtetést, nem vagy depis és rohadt lusta vagy.

"Folyton azt hallgatom mennyire lusta vagyok, mert nem képesek tudomásul venni, hogy nem tehetek róla." - Dehogynem. Sajnáltatni tudod magad, de arra képtelen vagy, hogy talpra állj.

"Egész nap fáradt vagyok miattuk, mert amikor elalszom rögtön felkeltenék, mert elég a lustálkodásomból." - Egy igazi depressziós önmaga miatt szenved és nem mások miatt. Ezt az önsajnáltató rinyálást azonnal hagyd abba, nagyon szánalmas. Ha ezt így folytatod tovább akkora pofont kapsz az élettől, hogy még visszafogod sírni a családod intelmeit.

"Mit csináljak velük?" - Velük semmit. Inkább embereld meg magad.

Meg kell valljam, azért vagyok ennyire kiakadva, mert te csak be adod, hogy mekkora szerencsétlen vagy és téged igen is sajnálni kell. Csak szólok én kiskoromban OCD-s voltam és a mai napig vannak olykor felbukkannak a tünetek, mellesleg 14 évesen félévig szenvedtem a vizuális, akusztikus és taktilis hallucinációktól, de végül leküzdöttem gyógyszerek nélkül. És tudod miért? Mert megakartam gyógyulni. Bebeszéltem magamnak, hogy én igenis erős vagyok és bármin tudok uralkodni. És így is lett. A lustaságon is lehet, ha AKAR az ember. Mellesleg, te tényleg lusta vagy.

#18 Szóval ahhoz,hogy megtudja emberelni magát az ember és kilábaljon egy ilyen kényes lelki betegségből egy seggdej attitűddel kell rendelkeznie.Hát akkor kösz,én inkább maradnák depis,mint egy elkörcsi nyomorék,aki csak másokat tud lehúzni,és nem tudja átérezni a másik fájdalmát.

U.I:köszönjük az értelmes beböfögésedet,de ha nem értesz a dologhoz,akkol inkább ne is írj semmit.