Nem tudok leválni a szüleimről. Mit csináljak? Nektek hogy sikerült?

Az érzelmi leválásra gondolok. Nem tudom, hogy ez normális-e de nagyon sokszor eszembe jut, hogy mennyire rossz, hogy felnőttünk és még egyszer nem lehetünk gyerekek, nem lehet újra megélni azokat a dolgokat. Van egy idősebb testvérem, ő már évek óta külön él, én meg itthon maradtam a szüleimmel és szinte képtelen vagyok elköltözni. Ezt tetőzi az, hogy apukámnak olyan a munkahelye, hogy van amikor hetekig nincs itthon, így anyukámmal ketten vagyunk. Nekem van barátom már több mint 3 éve és mivel van már érettségim, szakmám és úgy néz ki, hogy hamarosan munkahelyem is lesz, lassacskán szeretnék elköltözni. Vagyis összeköltözni a barátommal, ő már nagyon szeretné... és én is szeretném de úgymond nem akarom itt hagyni anyukámat és ő sem szeretne egyedül maradni. Pedig nem költöznék messzire, alig 15 perc busszal, kocsival. Ebben a házban nőttem fel, minden ide köt és olyan rossz megválni tőle. Tudom, hogy bármikor hazajöhetek de az már nem lesz olyan. Azt sem szeretném, hogy erre előbb-utóbb rámenjen a kapcsolatunk... mert ha nem lépek akkor hosszú távon arra vezet és ez teljesen érthető. Nehéz helyzetben vagyok mert szerintem anyukám rosszul fogja viselni azt ha én is elköltözöm, viszont nekem ezzel nem igazán kellene foglalkoznom. A körülöttem élők is azt mondják, hogy anya felnőtt és tudnivaló, hogy nem fogok velük élni örökké. Ez szerintem is így van, de valamiért mégsem tudom megtenni.

Régebben úgy beszéltük a barátommal, hogy ha leérettségizem akkor összeköltözünk. Aztán ha szakmám lesz összeköltözünk. Most meg ha munkám lesz... rájöttem, hogy én valójában csak halogatom ezt az egészet. Nem azért mert nem szeretném, csak mert nem tudom... Egyébként tudnék önállósodni, el tudom intézni magamnak a dolgaimat meg minden csak az ezekkel az érzelmeimmel egyelőre nem tudok megbirkózni és nem tudom, hogy hogyan tudnám megtenni. Emiatt pszichológushoz nem szeretnék menni. És szerintem csak felfújom az egészet, valójában nem lehet ez ennyire vészes. Csak na, olyan nehéz ez nekem. Azt sem tudom hogy közöljem velük ha eljön az ideje...

Tudna valaki tanácsot adni? Nektek mennyire volt nehéz? Vagy csak én reagálom nagyon túl?

20/L